Március 13-14. Amikor mások az atombunkerben….

Az a jó, hogy amikor olyan az időjárás, hogy mások lemennek az atombunkerekbe, beszögelik deszkákkal az ablakokat és ajtókat, háromhónapnyi élelmet raktároznak be, és értelemszerűen nem lehet kajaktúrát vezetni, akkor mi szabadnapot kapunk, és tudunk menni kirándulni! Ezen a hétvégén 100 km/h erősségű szél fújt, éppen ideális a túrázásra!Szombat reggel fel is kerekedtünk, hogy délre autózva eljussunk a Nuggets Point nevű, a turisták által igen kedvelt helyre. A parkolóból induló negyedórás séta az óceánparton, magas sziklákon vezet egy világítótoronyig, ahonnan remek kilátás nyílik a tengerben álló, különböző, érdekes formájú

vulkanikus tömbökre. Elnéztük egy darabig a hullámok korbácsolta sziklákat, majd indultunk következő úticélunk, a Cathedral Cave (Katedrális barlang) felé, amely egy gyalogosan megközelíthető barlang az óceánparton. A látogatóközpontban azonban megtudtuk, hogy ma már nem tudunk bemenni a barlangba a dagály miatt, ezért ehelyett elmentünk a közeli Surat-öbölbe, amely az oroszlánfókák egyik kedvelt helye. Ebben a zord időjárásban azonban az oroszlánfókák sem voltak bolondok a parton heverészni, így csak a fehérsapkás, felkorbácsolt hullámokban tudtunk gyönyörködni.
A nap végén, még sötétedés előtt végigjártuk a másfélórás Taieri River Walk sétautat, amely a Taieri folyó torkolatától indul, és felfelé vezet a folyó mentén. Érdekes és látványos kirándulóút, amelyen meg lehet figyelni a tengeri és édesvízi élővilágot is. A túra nagy része őshonos növényzet között vezet (manuka tree = manuka fa, cabbage tree = “káposzta” fa, flax = len, fern = páfrány), a madárvilág pedig nagyon gazdag. Zsoltnak sikerült is néhány csicsergő kismadarat lencsevégre kapnia. A képen látható kismadarat a “motoros szemüvegben” húgomnak küldöm szeretettel. :)

Vasárnap a Dunedin-hez közeli “Allan’s beach”-et (Allan öble) és környékét fedeztük fel gyalogosan. Sétáltunk egyet az öböl fehérhomokos partján, ugrándozva a partraszökő hullámok elől (éppen dagály volt). Láttunk sok pingvinfészket, és két fókával is találkoztunk, az egyik éppen akkor úszott partra, amikor odaértünk. Zsolt két-három méterre állt tőlük, de ügyet sem vetettek rá. A tengerparti séta után az öböl melletti Sandymount csúcsra kirándultunk fel. Zsolt a halászhajóról már látta ezt a látványos tengerparti részt, amely most a hegytetőről sem okozott csalódást. A sétaút keresztülvezet egy rövid, de látványos macrocarpa fasoron, elhalad egy működő,bár

kicsit lerobbant birkanyíró és karám mellett, majd elvezet két kilátóponthoz, ahonnan olyan kilátásban volt részünk, amihez hasonlót eddig még nem nagyon láttunk. Kb. 200 méter mély, a szárazföldbe 50-100 méterre benyúló sziklahasadékok felett álltunk, amelyeket a tenger alakított ki: a vulkánikus közet alsó, puha rétegeit kimosta a hullámámzás, majd a fentről lehulló keményebb sziklák lepotyogtak, és feltöltötték az üreget, így tovább már nem erodálja a tenger a partot. Ha nem jól írtam
le, nézzétek meg a képeken. :) (Fotó)
A kirándulás után csirkeszárnyakat szerettünk volna enni a városban most megnyílt Kentucky Fried Chicken gyorsétteremben, de ezek a kiwik nem tudják, hogy mi a jó, és nem volt a menün a nagy kosár csirkeszárny, amit otthon szoktunk enni, így be kellett érnünk más csirke ételekkel.