Február 14. Megjöttek a delfinek!

Már eddig is nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, amiért annyi különleges élőlénnyel találkoztunk itt Új-Zélandon, a mai nap mégis felül tudta múlni az eddigieket. A ma esti vitorlástúrán az összes tengerlakó úgy határozott, hogy megmutatja magát nekünk. A kis kék pingvinek (blue penguin) olyan közel ringatóztak a hajónkhoz, hogy láthattuk tollazatuk gyönyörű zöldeskék színét a lemenő nap fényében. Egy hatalmas oroszlánfóka többször körbeúszta a vitorlásunkat, hogy jól megfigyelhessük elképesztő méreteit, és közben kíváncsian tekingetett nagy szemével ránk. Az ÚZ-i fókáknak is éppen a mi vitorlásunk közelében támadt kedve az óceánban lubickolni, az albatroszokról pedig már nem is beszélek. Kezdtünk telítődni az élményekkel, mikor Allan elkiáltotta magát, hogy “Delfinek jobbra!” Éppen Zsolt vezette a katamaránt, de Allan átvette tőle, hogy láthassa ő is a delfineket. A hajó oldalához futottunk, és megpillantottunk egy csomó kis Hektor delfint (Hector’s Dolphin) fel-le ugrándozn a vízből, és hihetetlen sebességel úszni a hajónkkal. A Hektor delfin a világ legkisebb delfine, és csodálatos mintázata van. Nem győztünk betelni a látványukkal. Zsolt és két vendég gyorsan neoprén ruhát is öltöttek, maszkot és pipát ragadtak, és beugrottak a vízbe, hogy ússzanak velük. De ezek a delfinek félénkebbek rokonaiknál, a Dusky delfineknél, és az úszók felé közelítve mindig leúsztak a mélybe, úgyhogy Zsolt inkább visszamászott a fedélzetre, és a hajó orrában feküdve bámultuk őket. Nem kétséges, hogy élvezték azt, hogy a hajó orra előtt, alatt, mellett úszkálta oda-vissza, játék volt ez a javából!

Emese

Február 12. Road trip és kék pingvinek

Reggel még nem lehetett látni, hogy egész nap esni fog vagy jobbra fordul az idő, ezért úgy határoztunk, hogy autózni megyünk kicsit északra tőlünk. Oamaru városban megálltunk, és vettünk jegyet az esti “pingvinlesre”, majd tovább autóztunk a 83-as úton a szárazföld belseje felé. Utunkon megálltunk az “Elephant Rocks” (Elefánt sziklák) –nál, ettünk egy rossz pizzát a Waitaki-tónál (Lake Waitaki) (el is határoztuk, hogy innentől kezdve nem próbálkozunk más étellel, kizárólag fish and chips”-et eszünk), körbeautóztunk az  Aviemore-tó körüli nagyon szép és nyugalmas úton, sétáltunk egyet egy a “Deep Stream” nevű szurdokban, és láttunk egy monumentális méretű gátat.

A nap fénypontja mégis a pingvin-nézés volt. A kék pingvinek (blue penguin) a világon a legkisebb pingvinek, hasuk fehér, hátuk kékeszöld színben pompázik. Méretei: 25 cm és 1 kg. Egész nap az óceánon kutatnak táplálék után, csak kicsivel sötétedés előtt úsznak ki a partra a fészkükhöz, illetve kicsinyeiket megetetni. 

Minden évben ugyanazon a partszakaszon fészkelnek, mert szeretik a már jól bevált, biztonságos partokat. Oamaru-ban van egy partszakasz, amely egy nagyszámú kék pingvin kolónia fészkelőhelye. Az ÚZ-i Nemzeti Park Szövetség védi a ragadozóktól a területet, és mesterséges fészkeket épített itt a pingvineknek, amelyeket azok nagyon szeretnek, mert nem omlanak össze, mint azok, amiket ők építenek a földbe. :-) Egy lelátóról meg lehet figyelni a partra érkezésüket minden este. Mi is szemtanúi lehettünk kb. 150 pingvin hazaérkezésének. Kisebb csoportokban úsztak partra, majd bukdácsoltak felfelé a sziklákon. A vízszintes területre érve kicsit várakoztak (hűtötték magukat, és várták, hogy tiszta legyen a levegő), majd mikor az első kis pingvin megtette az első pár lépést, az egész csapat elkezdett rohanni a fészkek felé, és úgy tűnt, mindegyik meg is találta a sajátját. :-)

Emese