az iskolában mindig keményen dolgozunk

Marihuána

A marihuána fogyasztása Új-Zélandon legális, csak a termesztőket büntetik. Az egyik évben helikopterről permetezve próbálták az illegális ültetvényeket felszámolni, de a helikopterek propellere még jobban szétszórta a növények magját, és vadon nőtt a marihuána egy csomó helyen sokak nagy örömére. Allan egyik barátja, aki abból élt abban az időben, hogy mohákat gyűjtött az erdőben eladásra, egy szép napon belebotlott egy ilyen marihuána ültetvénybe. Gondolt egyet, és moha helyett aznap marihuánát gyűjtött, nem is keveset. Learatta és hazavitte az egész ültetvényt. Ezek után nyugodtan feltehette volna a lábát az asztalra élete hátralevő részében, ha nem adta volna el az egészet a kocsmában 1000 dollárért (kb. 140.000 Ft)…

hozzunk közös áldozatot a környezetünkért

szavak

Annak aki Új-Zélandra szeretne jönni lakni, lenni, enni, pláne iskolába járni annak mindenképpen elő kell vennie a következő két listát. 

Az első az új-zélandi szleng ami elengedhetetlen a mindennapokban, ha meg akarod érteni a srácokat az egyetem büféjében.A kiejtés persze ebből nem derül ki. Hogy mindjárt az elején kezdjem: yes; ejtsd: jisz...

A második az AWL vagy academic word list azaz nemhétköznapiangol szólista.Ezek azok amikkel a tankönyvekben találkozol, és ha nem ezeket használod a dolgozataidnál, akkor biztos nem fogsz diplomázni. Nagyjából 5000 szó, számozott listákba szedve a gyakoriságuk szerint. Csak elszántaknak.

Gus

Valószínűleg így írják a kutyánk nevét. Van ugyanis egy kutyánk, egy csokibarna színű labrador, aki első ránézésre félelmetesnek tűnik, mert erős és nagyfejű, de igazából egy szelíd kétéves kölyökkutya. Még nem tanulta meg, hogy ne húzza a pórázt, és mindig visszajöjjön séta közben, de tanulékony. Allan fia, Brock a gazdája, aki most Európában nyaral, úgyhogy Gus egy hónapig nálunk vendégeskedik. Sokszor mi visszük sétálni, és adunk neki vacsorát, ha a házigazdáink elfelejtik. Már néhány szót tud magyarul, az “ookooooos”-t mintha értené, de arra, hogy “ül” még nem reagál.

Fekete-fehér csigaforgató (Pied Oystercatcher)

Eric

Mennyire valószínű, hogy a Dunedin-Karitane menetrend szerinti távolsági buszon egy Angliában született és jó-pár éve Új-Zélandon élő ember az 1991-ben kiállított fényképes BKV bérletét mutatja, meg a  kis műanyag tokba, hátra becsúsztatott réz két és alumínium egyforintost? Aztán előveszi azt a kis könyvet ami olyasmi, mint egy személyi-igazolvány (volt),  rajta, hogy Tartózkodási Engedély és felhívja a figyelmemet, hogy elöl még a "népköztársaság" (így mondja, magyarul) címere van, de benne már az új.

Budapesten élt, dolgozott két évet, egy akkor bejövő nagy nemzetközi kontrolling cégnek programozott. A felesége a Pethő Intézetben tanulta a módszert, amit aztán Angliában honosított meg. Megélte az első nagy választást ezért is tudja mondani megtévesztően jó kiejtéssel, hogy "függetlenkisgazdapárt, fidesz,mdf". Lakott a "másodikkerületben" a "jánoskórház" mellett. Én nem tudom,de ő tudja melyik volt a "felszabadulástér" és a "vöröshadseregútja". Utazott "esztergom"-ba "volánbusz"-al, emlékezett a "baziliká"-ra meg a "komp"-ra a Dunán, meghogy "szentendré"-ről "hév"-el mentek haza.

Összefutunk néha a buszon és jókat beszélgetünk mindig. Eric időnként belesző egy-egy magyar szót mint legutóbbis, hogy "elkelképosztástalanítottátok" (a hülyeség az megyen, mi :).

Kérdeztem, hogy nem költöznek-e vissza Angliába? Mondta, hogy "No, it is my hazám".

Szép, nem?

megint albartosz

nézzünk el messzire

Ez a napló nem erről szól, de mégis szükséges egy "könyvjelző" ide, hogy ne felejtsünk el megállni és elnézni messzire. Meghalt Popper Péter és Schwajda György.

ez is kicsit más mint otthon

 

csak egy kavics

levetett bőrök mindenhol

Húzom a vontát!

Valakinek az az álma, hogy körbeutazza a világot, van, akinek az, hogy feljusson a Mount Everest csúcsára, van, akinek az, hogy sok gyereke és nagy családja legyen…
Nekem is sok ezekhez hasonló álmom van, amelyeknek egy része már meg is valósult. Az egyik itt valósult meg, Új-Zélandon: Szerettem volna megtanulni kajakvontát húzni. Hát most húzom! :)

A világ minden tájáról

Kíváncsiságból számba vettem, hogy hányféle nemzetiségű turistát vittem eddig kajakozni:

Új-Zéland
Ausztrália
Anglia
U.S.A.
Kanada
Németország
Franciaország
Ausztria
Csehország
Tájföld
Malájzia

A vitorlástúrákon ennél még többféle nemzetiségű emberrel találkoztunk, nem is tudnám az összeset felsorolni.

Április 16. Vitorlázás gyerekekkel

Tegnap délután hatalmas gyerek siserehad rohamozta meg Caprice-t. 60 kis hajóst vittünk el vitorlázni három körben. Az első két kérdése szinte mindegyiknek az volt, hogy van-e cápa a vízben, és hogy mi lesz, ha felborulunk. Aztán egyre magabiztosabbak lettek a fedélzeten, és még a kormányzást is kipróbálhatták.

Április 10. Esti kajaktúra a barlangokhoz

Különösen jól sikerült a mai kajaktúránk a barlangokhoz. Odafelé délutáni fényekben, visszafelé már naplementében eveztünk. Szélcsend volt, de a tenger azért szerette volna, hogy gyakoroljuk az oldalról jövő hullámokban evezést, ezért időnként küldött nekünk egy-egy nagyobb hullámot.

 

vágta az óceánparton

Már épp gondolkodtam, hogy ideje elkezdenem szervezni az egyik tervezett kalandot a lóhátonvágtázniazóceánparton-t, amikor egyik délután egyszer csak váratlanul megálltunk az Otago-öbölben egy lovarda előtt. Megyünk lovagolni a beach-re, névnapi ajándék!-mondta Emese.

Titokban keresett egy olyan céget aki pont ilyen lovastúrákat szervez a közeli Aramoana beachre, hogyaszmondja:Beach Ride   Nem kellett kétszer mondani. 

oroszlánfóka

Jó nagy még a képen is és nem tűnik túl megbízhatónak, de itt  barátkozott az emberekkel, miután a hajó hátuljában lévő dobozból kivett és megevett két barracudát. Persze tele hassal nyugodtabb az ember...

Mese a nagy halakról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény és egy leány. Ez a legény és leány egy nagyon szép országban élt az üveghegyen túl, egy dolog nem volt csak ott: nem volt óperenciás tenger, és tengernyi hal sem benne. Nem is ettek ám sok halat, mert lusták voltak három napot és három éjszakát ülni a folyók és tavak mentén, hogy halat fogjanak, mert ebben az országban türelem kellett ám a halfogáshoz, és hát nem volt meg a kellő tudásuk sem hozzá. Egyszer aztán gondoltak egyet, és elindultak szerencsét próbálni. Mentek-mendegéltek hét napon és hét éjen át, míg az óperenciás tenger partjára értek, ahol találkoztak egy halásszal. A halász nagyon jó ember volt, és felfogadta őket szolgálatába. Szorgalmukért cserébe egy szép napon elvitte őket a tengerre horgászni, és megtanította őket arra, hogyan kell tízkilós Groper-eket fogni, nem hármat, hanem ötöt fél óra leforgása alatt. A halak ugyan mondták a legénynek és a leánynak, hogy dobják őket vissza a vízbe, és teljesítik három kívánságukat, de azok inkább hazavitték, és jól megették őket.

Aki nem hiszi, járjon utána!