Január 9. Szabad Szombat

Ma szabadnapot kaptam, ezért rávettem Zsoltot, hogy menjünk be Dunedin-be. Mivel ő minden hétköznapját a városban tölti, neki ez nem akkora mulatság, mint nekem, falusi kislánynak, de a kedvemért beleegyezett. Azt hiszem, a nap végén nem bánta, mert nagyon jó kis napunk volt, egy igazi szabad szombat! Reggel a városba érkezve először a piacot látogattuk meg, de az elvárásunk nagyobb volt, mint a piacon a választék. De hát miért is lenne egy százhúszezer lakosú városnak hatalmas piaca? Érdekesség, hogy ÚZ-on sokkal többféle piros gyümölcs (berry) van, mint nálunk, és nagyon kedvelik őket az itteniek, nagyon sok porcukorral és tejszínnel leöntve. Az egyik legdrágább gyümölcs a piacon a cseresznye volt, de azt kívántuk meg, úgyhogy vettünk egy kilót, és azt eszegettük egész nap. Piacozás után a belvárosban tettünk egy rövidebb bevásárlókörutat, vettünk: meleg technikai ruházatot, pizsamát és egy könyvet a környéken található kiránduló- és sétautakról. (A pizsamára azért volt szükségem, mert itt éjjelente tíz fok körüli vagy alatti a hőmérséklet, ami elég hideg, tekintettel arra, hogy a házakban nincs fűtés.) Sokáig egyikünk sem képes vásárolni, úgyhogy hamar befejeztük, és beültünk Emese kedvenc helyére, egy Starbucks kávézóba karamelles kávézni, sacher tortázni és forró csokizni. Közben kiválasztottuk az új könyvünkből a Port Chalmers-i sétautat déluátni programnak. De még mielőtt elhagytuk volna a várost, bementünk egy nagy szupermarketbe, mert régóta terveztük, hogy feltérképezzük, mi is kapható errefelé. És ha már ott voltunk, meg is raktuk a kosarunkat mindenféle földi jóval: sárga kivivel, kókuszdióval, ananásszal, csokival, “igazi” kenyérrel (két toast között azért néha kell egy kis fellélegzés :). Délután egy nagy sétát tettünk Port Chalmers-ben, ami egy régi hagyományokkal rendelkező, hangulatos halászfalu Dunedin és Karitane között. Hatalmas daruk emelkednek a partján, és mindig áll egy óriási óceánjáró tele turistákkal a kikötőjében, emellett pedig egy csomó kis rozzant halászhajó sorakozik a vízen, régi kikötő- és hajómaradvány között. És itt van a Careys Bay Hotel is, ami neve szerint hotel is, de elsősorban egy bár, és nem mellesleg Allan kedvenc helye, itt szokott sörözgetni a halász cimboráival. Utunk közben ide is betértünk, és a kikötőre néző asztalok egyikénél megvendégeltük magunkat egy finom “fish and chips”-szel, egy pohár kólával és egy pohár úz-i sörrel. (Zsolt kezd rászokni a kólára én pedig a sörre. :)

Emese

December 20. vasárnap

Moeraki Boulders

Mára kajaktúra volt tervezve a barlangokhoz négy turistával, de sajnos még tegnap este le kellett mondanunk, mert az időjárás-előrejelzés 45 csomós (kb. 70 km/h) viharos szelet mondott mára, ami be is jött. Egész nap nagyon erős délnyugati szél fújt, ami azt is jelentette, hogy hideg volt, mert a délnyugati szél hideg. Néhány kajakos bajba is került Dunedin-ben, mert nem nézték az előrejelzést, és elmentek evezni. Mi viszont nem eveztünk, hanem Allan autójával (Subaru kombi) elmentünk a tőlünk kb. 20 km-re levő Moeraki Boulders-hez (Moeraki sziklák). Sütött a nap, úgyhogy sétáltunk egy jót azon a partszakaszon, ahol ezek a különleges, kb. két méter átmérőjű gömbölyű sziklák láthatóak. Nem sikerült megfejtenünk, hogy hogyan alakultak ki, csak azt tudjuk, hogy a hullámok mossák ki őket a partfalból, és málasztják szét őket darabokra. Vasárnap révén sok turista mászkált a sziklák körül. Hazafelé megálltunk egy „fish and chips”-ezőben ebédet venni, amit a parton, a Matanaka barlangokhoz közel ettünk meg, miközben a tenger felett repkedő sirályokat és shag-eket (kormoránszerű madár) nézegettük.

Este csirkepaprikást csináltunk vacsorára, mert a háziak már nagyon várták, hogy csináljunk nekik valamilyen magyar kaját. Szerencsére van itt rendes pirospaprika és egész normális tejföl is (utóbbi talán kicsit édesebb, mint otthon), úgyhogy Zsolt isteni csirkepaprikást csinált. A nokedlikészítésbe én is besegítettem, mert kicsit macerás volt nokedliszaggató nélkül.
Emese

az első élmények

Képeket szeretnénk ide feltenni, de sok minden történt, így fotózásra nem maradt idő, marad a szöveg...
Tehát első élmények:
mottó: "Hát hittékvo'na, hogy egysze' együn önökhöz a Bókember?"

Tegnapelőtt érkeztünk Új-Zélandra, és már egy csomó minden történt velünk! Egy rossz és sok jó. A rossz az, hogy vámellenőrzésnél valamiért minket szúrtak ki, és átnézték az összes csomagunkat, így több mint egy órát ültünk még a repülőtéren, miután leszálltunk. Állítólag azért csinálnak ilyen rutinellenőrzéseket, mert kábítószert keresnek. Jó vicc, pont nálunk...
Na, de aztán minden jól alakult. Aznap, mikor leszálltunk a repülőről Christchurch nevű városban, ott is aludtunk egy hostelben. Nem is csináltunk mást, csak aludtunk egy jót. Másnap reggel nyolckor buszra ültünk, azaz jött értünk a szállásra az a busz, amit még otthonról lefoglaltunk, és a busszal öt órát utazva ideértünk Karitane-ba, ahol lakunk. Rhonda, a feleség jött értünk, később megjött Allan, a férj is. Kicsit beszélgettünk velük, és elfoglaltuk a szobánkat. Egy nem túl nagy, de szép szobánk van. Van benne egy ágy, két komódszerűség, egy nagy tükör, egy fotel, egy kis asztal és egy állólámpba. Az ablakok a kertre néznek, és a teraszról látjuk a helyi folyó torkolatát, ami az óceánba ömlik és az óceánt is. Kicsit beszélgettünk a házigazdákkal (egyelőre elég nehezen értjük őket, mert igen érdekes az új-zélandi akcentusuk), aztán elmentünk Allan-nel, mert délután öt amerikai turistát vitt ki élővilág túrára (innentől kezdve úgy írom majd, hogy wildlife túra) a nagy katamarán vitorlásával (összesen 20 ember fér el rajta). Jó volt nagyon, láttunk oroszlánfókákat tíz méterről, kis kék pingvineket úszni és rengeteg vízimadarat, többek között a világ legnagyobb albatroszát. Olyan gyönyörű volt a táj, hogy nem tudtunk betelni vele. Dimbes-dombos, sziklás a part, és csupa zöld minen. Sok kis öböl tagolja a partot, és vannak kis barlangok is, ahova be lehet evezni.
Képeket még nem csináltunk, de fogunk, és küldünk nektek. A vitorláson vacsoráztunk a turistákkal, nagyon finomat, kétféle halat, kolbászt, salátát, kenyeret és valami kukoricás röszti félét. A túra végére nagyon elfáradtunk, mert még nem állt át a szervezetünk az itteni időszámításra, úgyhogy gyorsan elmentünk aludni.
Ma reggel elmentünk sétálni a partra, most levelet írok nektek, délután pedig jön a mélyvíz, mert meghívtak bennünket családi karácsonyra, ami kicsit ugyan korán van, de nincs mit tenni, mennünk kell, hogy beilleszkedjünk...
Emese

Ahogy megérkeztünk a helyre (olyan mint a legszebb erdélyi hegyek rengeteg zöldel és sok birkával csak éppen itt a domb aljában ott az óceán..!) egyből elmentünk a házigazdával egyet vitorlázni, mert vitt egy esti útra pár turistát.
Szerintetek milyen érzés lehet az érkezés után pár órával, este 6kor, kihajózni egy 20!!! személyes katamarán vitorlással, 10 méterről nézni ahogy verekednek az oroszlánfókák, megismerni 3 új kormorán fajt (Spotted Shag, Stewart Island Shag, Litle Black Shag),látni költeni kanalasgémeket (spoonbills) látni felszállni a vízről a világ legnagyobb albatroszát, (szárnyfesztáv 3,5méter!!!, Royal Albatross) aztán még a hajón enni kétféle halat (Tarakik (ejts törki), Moki)...?
Eddig tart lent Emese levele. De mivel nem volt net 1 napig, most még tudok írni pár dolgot.
Tegnap
Reggel elmentünk kerülni egyet a település körül, megnéztük a 100m-re lévő folyótorkolatot láttunk megint madarakat (valamilyen gém:White faced Heron, valamilyen gázlómadarat: Oystercatcher és sok kanalasgémet (Spoonbill)

Vittük a házigazdák 3 kutyáját is: 1 begle és két labrador, 1 világos és 1 sötét barna...

Hát elég szép kis 1 órás séta volt érintve a folyó torkolatát, két öblöt az oceánpartot, közte 20 méter magas parti sziklafalakkal..

Séta után megjött a házigazda és hozott 10-12 db fél kilós rákot (common swimming crab vagy padling crab) amit egyből forróvízbe dobtunk és megmutatta, hogyan kell kivarázsolni belőle a nagyon édes húst.(egyébként aznap jó volt a fogás, 300kg-ot fogott Allan egy délelőtt ebből a szörnyből... Lett vagy egy kiló rákhúsunk amiből finom kaja készült az esti bulira. Hozott még egy nagy angolna szerű halat, amit 1 óra alatt megfüstölt szintén a bulira.. Ja séta közben szedtünk sok kis csigákat, amit megfőztünk és megettünk ropi helyett..

Aztán este egy családi karácsonyi vacsorára voltunk hivatalosak a háziasszonyunk Rhonda családjához egy farmra aminek a közepén állta a ház egy angol botanikuskert közepén 2-300 éves fákkal meg minden. A ház meg úgy volt berendezve mint egy 100 éves angol arisztokrata birtok... Szóval belecsöppentünk egy nagyon laza 50 fős családi buliba..

Ma reggel megvolt az első kajakozás. Barlangi tengeri kajak a pár km-re lévő nagy parti homokkő sziklák aljában...

Bementünk vagy öt barlangba kajakkal. a leghosszabb kb. 100m, cseppkőbarlangszerű néha nagyon szűk és szép hely.

Láttunk bent világítosszemű vízi rákokat, homokban ugráló rákokat (sandhopers), polipokat.

A madarakat már nem említem, de az a néhány oroszlánfóka tőlünk 2-3 méterre nem volt rossz...

Aztán visszafele vihar... Nagy buli volt benne visszaevezni...

Ezután kajakmosás, majd csodálkozás amikor a házigazdánk egyik fia, Bruck befutott a kikötőbe újabb kb 300kg rákkal.

Meg jött egy másik halász,nagyon sok nagy hallal. Csak a cápákat ismertük fel...

Délután meg beugrottunk a nagyvárosba, közbe megnéztük a világ legszebb öbleit, és voltunk egy helyi kajak boltban 3 ettünk fishandchips-et (egy kínai fishandchips-ezőnél)

Ja és még egy meglepetés mára: az már idáig is feltűnt, hogy nagyon jól főznek a háziak, de az új hír, hogy pár éva adták el az éttermüket ami egy fisendcsipszező volt és amivel megnyerték azt a versenyt, hogy az ország legjobb étterme.. Fénykorukban 30 alkalmazottal 6 tonna halat sütöttek per hó!!!!

Na mindegy majcsak lesz valahogy... Ha összeszorított fogakkal is de kibírjuk...

Zsolt