az utolsó nap Karitane-ben

Holnap útra kelünk a kis bérelt lakóbuszunkkal és a maradék egy hónapot utazással töltjük Új-Zélandon (meg egy kicsit Sydney-ben). A bejegyzések a naplóban jelentősen megritkulnak majd - kábé egy sem lesz - mert a civilizációtól szinte mindig távol leszünk. 

Addig is egy kis mozi amit Emese rendezett, ajándékba Rhondának és Allannak az élményeinkről:

a mi kis falunk

Zsolt fotózott a helyi horgászklubnak az éves rendezvényükön, a Karitane-ben megrendezett amatőr horgászversenyen, és azóta teljesen megváltozott az élete. Az emberek megállítják az utcán, hogy elmondják, milyen gyönyörűek a fotói, a gyerekek autogramért állnak sorba a házunk előtt, és a kislányok sikítanak, amikor reggel kilép az ajtón iskolába menet. A nagymamák lekváros buktával kedveskednek neki, amiért a nyugdíjas halász nagypapák a karosszékükből gyönyörködhetnek mostantól a motorcsónakjukról készített képben könnyező szemekkel.

Viccet félretéve, tényleg nagy az elismerés, nagyon tetszenek Zsolt képei a helyieknek. Kapott köszönőlevelet is a horgászklubtól, és eladtunk DVD-ket, 100 dollárt (már 140-et, a szerk.) kerestünk   rajtuk! :)

Emese

újságcikk Karitane-ról

A helyi, megyei lap az Otago Daly Times december 26. számában megjelent egy cikk a helyről ahol lakunk. 
A Kariatane félsziget egy régóta lakott hely ahol az itteni őslakosok a Maorik megtelepedtek. A cikk bemutatja azt a tanösvényt, amely ezen keresztül kanyarog (és amit mi séta és futóútvonalnak használunk :).A cikket majd máskor lefordítom :), de a tetején látható térkép segít elképzelni a helyet, ahol lakunk. A két kis piros csillag egyike a házunkat (Coast road 140.) a másik a "csónakházat" (wharf) jelöli. Ránézve egyből látszik, hogy miért telepedtek meg itt a Maorik, a félszigetet ugyanis az óceánpart két, majd kilométeres stranddal és a Waikouati folyó torkolata határolja... 
A december 21. hétfő című bejegyzésben a felső fotó a térképen jelölt 4-es pontnál készült.

Zsolt