2009. december 28., hétfő

Peca és a sirályok

Allan halász ember ezért, ha épp nem halászik a hajójával (Sea Slave), mert mondjuk karácsony van, akkor embereket visz ki pecázni a tengerre. Jönnek az emberek, kapnak pecabotot, kiviszi őket Allan egy jó helyre (van itt rossz hely?) aztán, pár óra múlva hazajönnek, a hajón megpucolják a zsákmányt és hazaviszik. Csak a hajókázásért kell fizetniük a halért nem. Ugyan is az itt ingyen van. Új-Zélandon csak az édesvizekre kell horgászengedély a tengerre nem. Ez azt jelenti, hogy bárki veheti a botját és bárhol horgászhat a tengeren.
A napi megengedett mennyiség 30 db hal!!! (csak a méretre van előírás, lásd jobbra)A mai zsákmány kb 50kg Blue Cod és Sea Perch volt, ez az egy ember által  kifogható mennyiséget sem érte el...
Ehhez még az is
hozzátartozik, hogy nem nagy tudomány itt a tengeri horgászat. Fogod a botot ráteszel egy darab ólmot, egy-két nagyobb horgot, arra haldarabokat és bedobod. Aztán várod, hogy rángassa  a hal. És úgy tűnik rángatja,mert a fenti mennyiséget 3 óra alatt fogták 4 bottal.(Brezi, SzabóTibi remélem ezután mostmár biztos jöttök...:)

És itt érdemes szólni a sirályokról is, mert ahol halászhajó van, sirály is van rengeteg. Megtanulták, hogy a hazatérő halászhajón előbb-utóbb halpucolás lesz! Kétféle van főleg, a kisebb (35cm)és rámenősebb Red-billed Gull (vörös csőrű, bár a lába is vörös), és a nagyobb (60cm) Black-backed Gull(fekete hátú).

Zsolt

2009. december 27., vasárnap

December 28. hétfő

Allan kora reggel kivitt horgászni embereket a Sea Slave –vel (Tengeri rabszolga: ezzel a kisebb hajóval halássza a fiával a rákokat, és visz ki turistákat a tengerre pecázni). Mi Zsolttal egy jót aludtunk, és csak tízkor mentünk le kinyitni a csónakházat. Épp csak elkezdtük lemosni a mólót (a horgászó gyerkőcök mindig egy csomó kagylótörmeléket hagynak maguk után, amit le kell mosni), mikor éppen visszaérkeztek. Tátott szájjal néztük, hogy három óra alatt milyen sok halat fogtak. Az utasok Maori emberek voltak, egyikőjük egy óvatlan pillantaban hupsz, megevett egy nyers halfilét a fogásból. Ezt még nagyobbra tátott szájjal néztük. :)

Ma is kölcsönöztek kajakokat, túrára sajnos nem volt lehetőség az erős északkeleti szél miatt. Zárás után a dinghy-vel (kis evezős csónak) beeveztem a Caprice-hoz néhány dologért. Vicces volt, ahogyan az erős szélben és az áramlatban csak harmadszorra tudtam kikötni a katamaránra, Zsolt és Allan a kikötőből nézték a küzdelmemet.  Aztán Zsolttal sit-on-top (beülő nélküli) kajakokban neoprén ruhába beöltözve próbálgattuk magunkat a folyótorkolatba az tengerről bejövő nagy hullámokon.


Este Allan és Rhonda nemrég kihajózott a tengerre, az éjszakát a vitorláson töltik, úgyhogy mienk az egész ház! :) Ezt palacsintasütéssel ünnepeltük meg, méghozzá Allan több mint százéves nagymamájának a több mint 70 éves serpenyőjében.

Emese

December 27. Emese a kölcsönzős


Reggel lementünk a csónakházba, és délután négyig ott is voltunk. Két fő volt bejelentkezve egy délutáni barlangtúrára, de sajnos le kellett mondanunk a nagy szél és hullámok miatt. Napközben Zsolt Allan-nel elment egy rövidebb vitorlázásra a környéken, és magukkal vittek néhány a mólón sétálgató felnőttet és gyereket ingyen, hogy reklámozzuk a katamarán vitorlázást. Én addig kiadtam három egyes és két páros kajakot, úgyhogy 145 dollárt kerestem a Kayak Karitane-nek. :-)

Este a folyótorkolatban gyakoroltuk a vízből mentést kajakkal. Ez úgy történt, hogy egyikünk megpróbált eszkimófordulót csinálni, és ha nem sikerült, akkor a másik kimentette. Mentés közben mindent úgy csináltunk, ahogy azt élesben kell. Persze a nagy hullámok között kint a tengeren, pánikoló vendégekkel kicsit más a mentés, mint most nekünk volt, ezért el is határoztuk Zsolttal, hogy majd gyakoroljuk hullámok között is. Az eszkimófordulót csak Zsolt tudta megcsinálni, és ráadásul elsőre, nagyon ügyes volt (tengeri kajakkal még nehezebb, mint egy vadvízi hajóval). Most jól jött neki a vadvizes múltja, mert igaz, hogy öt éve nem próbálta már az eszkimófordulót, de előtte jól begyakorolta. Én sosem gyakoroltam, így nem is tudom, most viszont itt van rá néhány hónap, hogy megtanuljam. És mentségemre legyen szólva, Allan sem tudta megcsinálni. :-)

Emese

December 26. szombat, Igazi túra a barlangokhoz!

Ma az volt a dolgunk, hogy reggel Allan-nel elhozzuk Caprice-t (katamarán vitorlást) Port Chalmers kikötőből Karitane-ba, délután pedig 16 órakor egy ötfős társaságot elvigyünk kajakozni a barlangokhoz. Nehéz nagyon a munkánk. :) A vitorlázás nagyon jó volt, bár távol vagyok még attól, hogy otthon érezzem magam egy vitorláson, de ez alkalommal már egész jól tudtam, hogy mikor mit kell csinálni, és kezdem megismerni a hajót is. Jó szelünk volt, így valamivel több, mint három óra alatt értünk Karitane-be, ahol lehorgonyoztuk Caprice-t annak reményében, hogy az ünnepek alatt sokan fognak az öblünkben sétálgatni, és ha meglátják ezt az impozáns hajót, tudunk vinni vitorlástúrákat.


Délután elkezdett esni az eső, de szerencsére ez nem szegte annak az Új-zélandi családnak a kedvét, akik a barlangtúrára voltak bejelentkezve. Végig esőben, de nyugodt tengeren kajakoztunk velük, megnéztük az összes barlangot, ahova turistákat lehet vinni. Allan és én egyesben eveztünk, Zsolt párosban evezett a csapat leggyengébbikével, de ő sem volt nagyon szerencsétlen. Jól sikerült a túra, a vendégeink teljesen el voltak ájulva a helytől, és nem győzték mondogatni, hogy hogyan lehet az, hogy ők a környéken laknak, és csak most jöttek el ide. A túra végén jó hangulatban ültek be a kisbuszba. Én is elégedett voltam, mert úgy éreztem, hogy nagyjából mindent úgy csináltam, ahogy kell.


Emese

December 25. péntek, Barbekjú és Walaby


Tegnap kicsit hiányoltam a karácsonyi vacsorát, de ma aztán nem szólhattam egy szót sem. Rhonda szüleinél töltöttük a napot, itt gyűlt össze a szűkebb család, velünk együtt húszan lehettünk. Kerti sütögetéssel ünnepeltük a karácsonyt (barbecue), Zsolt volt a fő sütögető. A múltkori partihoz hasonlóan most is rengeteg ennivaló volt, sok-sok hús és édesség. A lakoma után ajándékozás következett elképzelhetetlen mennyiségű ajándékkal. Penny, Rhonda lányának négyéves kislánya (egyetlen kisgyerek egyelőre a családban) annyi ajándékot kapott, hogy nem volt ideje kinyitni az egyiket, mire a másikat már nyújtották neki. Itt sem csinálnak mindent jól. :) Estefelé átmentünk házigazdáink egyik barátjának a házába, ami egy nagyon szép és nyugodt helyen, hegyes-dombos-csupazöld vidéken van. A ház is nagyon tetszett nekünk, de a körülötte lévő farm még jobban. A tulajdonos egy fiatal ember, aki méhész és vadász egyben. Körbesétálva a birtokon elhaladtunk a méhek lakása és néhány vadászat utáni maradék (disznóállkapocs, birkabőr, szarvas agancs) mellett. Itt is sokat ettünk-ittunk, evés után pedig, mikor már majdnem elaludtunk, a házigazda “felrázott” bennünket, hogy még nincs itt az idő az alvásra, megyünk walaby-t nézni, és pattanjunk fel gyorsan a nyitott terepjárója platójára. Mindez azért történt, mert érkezésünkor megtudtuk, hogy sok walaby (olyan állat, mint egy ausztráliai kenguru, csak kisebb) él itt a környéken, és én elkiáltottam magamat, hogy én szeretnék walaby-t látni! Házigazdánk ezt komolyan vette, és elvitt bennünket egy körre. Azért hozta a fegyverét is, mert ő nem nézni akarta a walaby-kat, hanem lelőni őket, ezek az állatok ugyanis itt dúvadnak számítanak. Zsolttól és tőlem is elég távol áll a vadászat, de érdekes és új élmény volt egy óriási terepjáró platóján száguldani elképzelhetetlenül meredek lejtőkön fel-le lobogó hajjal, és az is, amikor házigazdánk és Allan lelőtt egy walaby-t. A terepjárón kapaszkodva Zsolt nevetve kérdezte, hogy “Mi jöhet még?” (Ez egyébként kezd a szólásunkká válni itt. :) A legjobb mégis a kilátás volt a magasból az óceánra és a környező hegyekre-dombokra.

Emese

December 24. csütörtök

Karácsony első napján semmi karácsonyi hangulatunk sem volt, nyáron hogyan is lehetne? Ráadásul az itt lakók inkább a karácsony másnapjára koncentrálnak, az ajándékokat is 25-én hozza Santa. “Semmi különös” nem történt ma, csak kajakoztunk egyet a barlangoknál Zsolttal, és ez alkalommal megtaláltuk annak a barlangnak a bejáratát, amelyiknek a múltkor nem, és amelyiknek még mindig nem tudom pontosan a nevét. Este pezsgőt ittunk házigazdáinkkal a teraszon, de nem volt semmilyen karácsonyi vacsora, csak a szokásos.

Emese

2009. december 25., péntek

újságcikk Karitane-ról


A helyi, megyei lap az Otago Daly Times december 26. számában megjelent egy cikk a helyről ahol lakunk. 
A Kariatane félsziget egy régóta lakott hely ahol az itteni őslakosok a Maorik megtelepedtek. A cikk bemutatja azt a tanösvényt, amely ezen keresztül kanyarog (és amit mi séta és futóútvonalnak használunk :).A cikket majd máskor lefordítom :), de a tetején látható térkép segít elképzelni a helyet, ahol lakunk. A két kis piros csillag egyike a házunkat (Coast road 140.) a másik a "csónakházat" (wharf) jelöli. Ránézve egyből látszik, hogy miért telepedtek meg itt a Maorik, a félszigetet ugyanis az óceánpart két, majd kilométeres stranddal és a Waikouati folyó torkolata határolja... 
A december 21. hétfő című bejegyzésben a felső fotó a térképen jelölt 4-es pontnál készült.

Zsolt

2009. december 23., szerda

Boldog Karácsonyt Nektek!



nem mindennapi dolgok

Nekünk nem az, ha két nappal ezelőtt, kajakozásból hazafele szedünk fekete kagylót (ami amúgy Mussel és kék) és megpároljuk ebédre. Allan mondta, hogy mielőtt meg ennénk nézzük meg, nincs e benne rák?! Merthogy némelyikbe él egy kb fél cm-es rák ( valamilyen crab) ami keserű... Benn él a kagylóban, nem nagyon lát,és azt eszi amit a kagyló. Oda rakja a tojásait (ikráit, petéit?) is. A képen szereplő kis rák sajnos már megpárolódott a rajta látható kis tojásokkal együtt....



Aztán ma meg épp a torkolatban jártunk apálykor, ilyenkor ott alig van víz és lapátolni lehet a kagylót. Nem a Mussel-t hanem a Cockle-t. ez olyan nem túl nagy klasszikus kagylóforma és fehér. Szedtünk és ettünk megint csak párolva tésztával. Otthon ugye a harminc egynéhány kagylónak a héját kitennénk a könyvespolcra, fűznénk nyakláncot meg osztogatnánk a legjobb barátoknak itt meg megy a komposztra... De az íze jó volt!
Zsolt

December 23.

Ma megvolt az ELSŐ IGAZI ÉS SAJÁT MAGUNK VEZETETT KAJAKTÚRÁNK! Reggel elmentünk Zsolttal egy rövidet kajakozni a félszigetünk körül (és láttunk egy Sárga-szemű Pingvint!! (Yellow-eyed Penguin) 3 méterről egy sziklán,aki állítólag itt élt a párjával csak elveszítette, úgyhogy mostmár csak egyedül van.) aztán siettünk vissza, mert segítenünk kellett Allan-nek az új hirdetőtáblákat felszerelni a csónakházra. Táblaszerelés közben szóba elegyedett velem egy idős hölgy, és elmondta, hogy egy Jersey nevű szigeten lakik Anglia és Franciaország között, szokott otthon kajakozni, és kérdezte, hogy itt milyen kajakozni, mert lenne kedve. Úgyhogy már szerintem ki is találtátok, hogy ő lett az első ügyfelünk. A barlangokhoz vittük, és mivel még nem evezett “rendes” kajakban, csak sit-on-top kajakban (beülő nélküli kajak), Zsolttal evezett egy párosban, én mentem mellettük egy egyesben. Ügyes volt a “néni”, hatvanöt éves kora ellenére nagyon jól evezett. Próbáltam mindent elmesélni neki a túra közben, amit Allan-től tanultam a helyi élővilágról és a Maori emberekről, akik itt éltek. A néni is csacsogott evezés közben, amit nem mindig hallottam meg értettem, de ilyenkor szépen mosolyogtam. Két barlangba vittük el, a Noisy-ba (Hangos – mert olyan hangokat vernek benne a hullámok, mintha egy szörnyeteg lenne odabent) és a Pink Cathedral-ba (Pink Katedrális – amely a legnagyobb és legszebb, tele van cseppkövekkel, és a barlang mélyén ki lehet szállni egy kis partra, és megnézni a sandhopper nevű rákokat, amik azért különlegesek, mert csak ebben a barlangban nőnek ilyen jó nagyra). Kicsit tovább eveztünk, mint terveztük, mert elsőre nem ismertük fel a barlangok bejáratát, de úgy csináltunk, mintha direkt így akartuk volna, és nem is jött ki rosszul, mert így fókákat is láttunk a sziklákon heverészni. A turistánk is elégedett volt, a parton megköszönte, hogy ilyen jól vigyáztunk rá, mert nagyon tetszett neki minden, de egyedül nem mert volna odaevezni.


Délután táblát festettem a kertben a napsütésben: “Raft race New Years Eve” felirattal, és figyelemfelhívó plakátotkat raktunk ki a környéken, mert Allan szervezi a helyi újévi mulatságot, ami nem más, mint egy bulis evezős verseny, amin főleg gyerekek, és nagy gyerekek indulnak bármilyen hajóban vagy maguk készítette vízen úszó eszközben. Nem is annyira verseny, inkább egy vízi csata, mert evezés közben szanaszét dobálják egymást tojással, vízibombával, és szétlövik egymást vízipisztollyal… Érdekesen hangzik, majd meglátjuk, lehet, hogy benevezem Zsoltot. :-) 
Emese


EmeseÖsszes elrejtése

December 22. kedd

 Ma reggelre szinte teljesen elállt a szél, tegnapról viszont maradtak még jó nagy hullámok a vízen, úgyhogy ma azt gyakoroltuk Zsolttal, hogy hogyan kell elmenni két szikla vagy zátony között nagy hullámverésben borulás nélkül. :) Néhány nagy hullám után kisebbek jönnek, mindig ki kell várni a megfelelő pillanatot, és akkor átevezni. Egész ügyesek voltunk. Be kell vallanom, hogy Zsolt ügyesebb itt a tengeren, mint én, ha már tudna angolul, neki kellene vezetnie a túrákat, nekem meg keresni valami síkvizet. :)  Karitane Beach-en pedig kipróbáltuk, hogy milyen a nagy hullámokkal kivitetni magunkat a partig, ez is jól ment, nagyon élveztük. Én azt, hogy nem borultam be, Zsolt meg csak úgy a hullámokat…. :-)

Mielőtt kikötöttünk volna, Zsolt szedett egy csomó fekete kagylót (itt: blue mussel), amit aztán Allan-nel megfőztek,


és az volt a vacsi. :) Allan mondta is, hogy itt aztán senki sem hal éhen, van rengeteg kaja a tengerben, csak ki kell fogni.
Azt is megtudtuk, hogy ezt a jó kis fekete kagylót, amit mi Horvátországban úgy szeretünk enni, az új-zélandiak lefitymálják, mert nekik van sokkal finomabb green mussel-jük, ami ráadásul  nagyobb is, mint fekete tesója.

Emese

December 21. hétfő

Ma reggel még mindig "gale warning (szélvihar figyelmeztetés) volt, 35 csomós (kb. 55 km/h) szél és legalább kétméteres hullámok, úgyhogy kajakozás helyett csak kisétáltunk a partmenti sziklákhoz a hullámokat tanulmányozni. Még mindig elképzelhetetlennek tűnik számomra, hogy meg tudom tanulni az itteni időjárást és a hullámok viselkedését, de azért minden nap tanulunk valamit.

Este hatkor teltházas vitorlástúrát vittünk. Húsz vendég volt a fedélzeten (ez a maximum), Zsolt és én voltunk a segítők, Hellen most nem jött. Ott volt Allan egyik fia, Brock, aki apukájához hasonlóan halász, és ő fogja továbbvinni a rákhalász business-t a családban. Ez a túra is egy karácsonyi céges vitorlástúra volt, hasonlóan az előzőhöz, de azért a fiatalokat érdekelték a chips-en és sörön kívül a parton heverésző fókák és körülöttünk elrepülő albatroszok is. Bár számukra a nap fénypontja mégis leginkább az volt, amikor egyesével felhúztuk őket az árbóc tetejére. Számomra pedig az, hogy visszafelé én vezettem a katamaránt. Hupsz, nem hiszitek? :) Pedig igaz! Egy óvatlan pillanatban Brock megkérdezte, hogy szeretném-e vezetni a vitorlást, mire mondtam, hogy OOKÉÉÉ…… Egy gyorstalpaló vitorlásvezető tanfolyamon elmondta, hogy mindig a piros, négyszög tetejű bóják legyenek a bal oldalamon, a zöld, háromszög tetejűek pedig a jobb oldalamon. Csak egyszer rontottam el… :) A képen láthatjátok, hogy mennyire magabiztos voltam… :)


Emese

2009. december 22., kedd

Két új madár

Két újabb madarat láttunk a Moeraki-nál az egyik a Tarka Gólyatöcs (Pied Stilt) a másik az Új Zélandi Ásólúd (Paradise Shelduck) ez utóbbiról van kép is.
Zsolt

2009. december 21., hétfő

Moeraki Boulders



Nem csak mi, hanem a más sem jött rá, hogy hogyan keletkeztek, csak tippek vannak. Az egyik,hogy, a tenger fenekén az agyagos talajban a kalcit kristályok cementálódási folyamaton mennek át és egy gömböt képeznek, valószínűleg valamilyen szennyeződés körül. (mint az igazgyöngy). Aztán ez a tenger fenekéről a körülötte lévő agyagos üledékkel együtt kiemelkedik, tengerpart lesz belőle, majd onnan a hullámverés kimossa a gömböket. Máshol is van ilyen, csak nem ilyen nagyok.
Zsolt

     

December 20. vasárnap

Moeraki Boulders

Mára kajaktúra volt tervezve a barlangokhoz négy turistával, de sajnos még tegnap este le kellett mondanunk, mert az időjárás-előrejelzés 45 csomós (kb. 70 km/h) viharos szelet mondott mára, ami be is jött. Egész nap nagyon erős délnyugati szél fújt, ami azt is jelentette, hogy hideg volt, mert a délnyugati szél hideg. Néhány kajakos bajba is került Dunedin-ben, mert nem nézték az előrejelzést, és elmentek evezni. Mi viszont nem eveztünk, hanem Allan autójával (Subaru kombi) elmentünk a tőlünk kb. 20 km-re levő Moeraki Boulders-hez (Moeraki sziklák). Sütött a nap, úgyhogy sétáltunk egy jót azon a partszakaszon, ahol ezek a különleges, kb. két méter átmérőjű gömbölyű sziklák láthatóak. Nem sikerült megfejtenünk, hogy hogyan alakultak ki, csak azt tudjuk, hogy a hullámok mossák ki őket a partfalból, és málasztják szét őket darabokra. Vasárnap révén sok turista mászkált a sziklák körül. Hazafelé megálltunk egy „fish and chips”-ezőben ebédet venni, amit a parton, a Matanaka barlangokhoz közel ettünk meg, miközben a tenger felett repkedő sirályokat és shag-eket (kormoránszerű madár) nézegettük.

Este csirkepaprikást csináltunk vacsorára, mert a háziak már nagyon várták, hogy csináljunk nekik valamilyen magyar kaját. Szerencsére van itt rendes pirospaprika és egész normális tejföl is (utóbbi talán kicsit édesebb, mint otthon), úgyhogy Zsolt isteni csirkepaprikást csinált. A nokedlikészítésbe én is besegítettem, mert kicsit macerás volt nokedliszaggató nélkül.
Emese



2009. december 20., vasárnap

December 19.


December 19. szombat

Ma Dunedin-ben ebédeltünk a kedvenc ázsiai gyorséttermünkben (már ilyenünk is van :), ezúttal egy nagy tál zöldséges-húsos tésztát ettünk, és tanulva a múltkori tapasztalatunkból, ketten osztoztunk egy adagon, így most meg tudtuk enni. Ez is finom volt, úgyhogy itt még tovább fogjuk tesztelni az ételeket.

Délután én Allan-nel és Helen-nel katamarán túrára mentem, Zsolt sajnos most nem tudott velünk jönni, mert sok turistát vittünk, és 15 főnél nem lehet több a hajón egyszerre. Úgyhogy ő Rhonda-val tartott a karácsonyi bevásárlókörútján, és nem is érezte rosszul magát, gyakorolta az angolt, és nézelődött. Nekem pedig egy csomó új dolgot kellett megtanulnom a vitorláson: hogyan kell a puffereket fel-és lekötni, kikötni a katamaránt, vitorlát ki- és behúzni, mi hol van a hajón stb. Persze nem tudtam mindent megjegyezni, annyira új volt minden, én otthon sem vitorláztam még. Helen egy kedves ausztrál lány, valamivel idősebb nálam, ő Allan elsőszámú segítője a katamaránon. Ő otthon, Ausztráliában is vitorlázott sokat, ezért sokkal ügyesebb, de jó fej, igyekszik nekem mindent megmutatni. A mai túra nem kimondottam wildlife túra volt, hanem sörözős-bulis vitorlástúra, egy csak fickókból álló csapatot vittünk, akik egy aranybányában dolgoznak. Ezeket a kemény legényeket nem nagyon hatották meg a fókák és albatroszok, leginkább a hullámokon száguldást élvezték. Jobban, mint én, mert elég erős volt a szél, és viszonylag nagy hullámok voltak, ami miatt volt egy kis hányingerem. De kiálltam a dekkre a szélbe, és úgy jó volt. Főleg, mert közben a „Beautiful Day” ment a U2-tól. J A túra után rendet raktunk a hajón, és elmostuk. Otthon találkoztunk Zsolttal, aki éppen futásból jött vissza. Nagyon jó kis futóútvonalat találtunk ki a tengerparti dimbeken-dombokon. Futás közben Zsoltot megtámadták a sirályok, mert túl közel futott el a fészkükhöz. De szerencsére megmenekült. :)
Emese 

2009. december 18., péntek

low tide, high tide

Apály-dagály Dunedin környékén


Az itteni, tengeri embereknek minden reggel azzal kezdődik a nap, hogy előveszik a táblázatukat és megnézik, hogy aznap hánykor lesz a legmagasabb és a legalacsonyabb a vízállás. Fontos, mert a folyó torkolatába nem nagyon lehet ki be mászkálni halászhajóval, ha apály van. Némelyik barlang nem biztonságos magas vízállásnál, van amelyikbe meg nem lehet be menni kajakkal, ha az apály épp elérte a minimumot.
A folyó torkolatban apálykor van sok madár, mert akkor felszínre kerülnek a homokpadok.
A táblázatban az látható, hogy pl. december 19.-én reggel 5.30-kor tetőzött a dagály 1,9 méterrel a 0 pont felett, majd 12.13-kor volt a legalacsonyabb a víz 40 cm-rel a 0 fölött.
Átlag 2 méter különbség van a két végpont között, ami azért elég látványos, de nem túl gyors folyamat, mert kb. 6 óránként változik.

2009. december 17., csütörtök

a következő 3 nap

Még mindig nincsenek képek, úgyhogy levél Emesétől...

December 16. szerda

Reggel Rhonda bevitt minket a városba (Dunedin), hogy elintézzük Zsoltnak a nyelviskolát. megmutatott mindent, Fél kilenc körül volt, és még semmi sem volt nyitva, úgyhogy egy Starbucksban ittunk forró csokit. Aztán bementünk a turistainformációba, ahol kértünk buszmenetrendet (Dunedin és Karitane között közlekedő távolsági buszra), megkérdeztük, hogy hol vannak a buszmegállók Dunedin-ben, és vettünk Dunedin térképet. Ezután az Otago Egyetem nyelvi központjába mentünk. (Otago félszigetnek nevezik azt a nagy területet, ahol a város van, az egyetem is a félszigetről kapta a nevét). Minden sétatávolságra van Dunedin-ben, így gyalog mentünk mindenhova. Az egyetemen ki is töltöttük a jelentkezési lapot, január 5-től indul a 6 hetes tanfolyamoda. Ez lesz az első kurzus, aztán majd megy a következőre. Sajnos most kezdődik a karácsonyi szünet minden iskolában, ezért csak januártól lehet járni. Ezután elmentünk egy magán nyelviskolába is, ez is tetszett, kisebb volt, mint az egyetemi, családiasabb. Miután elintéztük a sulikat, bementünk egy media markt szerű boltba kábelt venni, mert össze-vissza lógnak a konyhában a kábelek, mióta miattunk vettek egy modemet, hogy legyen internet a laptop-omon.Kábelvásárlás után ebédeltünk egy ázsiai gyorsétteremben, egész jó leveseket ettünk (noodle soup)

Ezután bemennk egy könyvesboltba nézelődni, de nem vettünk semmit (spórolunk:-). Végül egy szupermarketbe is bementünk, mert igaz, hogy van elég kaja, de azért megvesszük, ha valamit szeretnénk, és éppen nincs. Most citromot vettünk (itt tejjel isszák a teát, nem citrommal), szörpöt, paradicsomot, paprikát (ezt általában vesznek, csak mi többet eszünk), és egy kis kekszet (hiányoltam az édességet, bár később megtaláltam az édességes fiókot :-). A buszunk fél négykor indult vissza Karitane-be. (Csak két busz megy reggel a városba, és kettő délután vissza, és 35 perc a menetidő.) Mikor hazaértünk, még elmentünk kajakozni a folyóra, hogy azt is felfedezzük. Most ez a munkám, amíg az ünnepek miatt nem nagyon vannak ügyfelek, hogy minden nap kajakozzak, és megismerjem a környéket. Nagyon jó, de fárasztó is, mert nem vagyok túl edzett, de majd belejövök. Amíg Zsolt nincs iskolában, mindig velem jön mindenhova, és segít. A folyón evezni nagyon könnyű a tengerhez képest. Először a torkolatban evezel, aztán ahogy haladsz felfelé, egyre inkább folyó lesz. A torkolatnál még keveredik a sós és édes víz, később teljesen édesvíz. Láttunk jó kis madarakat is. (Kingfisher!) Van sok olyan, amihez hasonló otthon is van, így könnyebb megtanulni őket, mert leginkább csak az angol nevüket kell megtanulni.
Egyébként baromi nehezen értem az itteni kiejtést...


December 17. csütörtök
Minden reggel fél-háromnegyed hét körül fel kell kelni, mert hétkor már hallgatni kell az időjárás előrejelzést a tengeri rádión. Aztán kajakozás következik. Attól függ, hogy hova, hogy milyen erős a szél, és milyen az iránya. Mi eddig minden nap mentünk, mert mi kajakosok vagyunk, de turistákat csak jó időben lehet vinni túrára. Nehéz itt kitalálni, hogy milyen lesz az idő, mert egy napon belül is állandóan változik, ezért folyamatosan kell hallgatni a rádiót (ami egy kis kézi adó-vevő), de Allan azt mondta, hogy nem egyedül kell majd döntenem, mert ha egyedül vezetek majd túrát, akkor is a környéken lesz a halászhajójá
val. Szóval reggeli után ezen a napon is kajakozni mentünk, most csak ketten Zsolttal, mert Allan halászni ment a fiával. Az egyik túra, amit turistáknak ajánlunk a barlangtúra, talán már írtam róla. Kicsit kell evezni a parttól, és egy csomó barlanghoz jutunk, amelyeket csak vízról lehet megközelíteni, de be lehet őket evezni. Vannak kisebbek és nagyobbak, vannak olyanok, amelyekben cseppkövek is vannak. Ma nagyon jót eveztünk, megpróbáltuk megtalálni Zsolttal azokat a barlangokat, amiket Allan mutatott nekünk, és amelyekbe a turistákat visszük. egy kivételével mindegyiket megtaláltuk. Van olyan, aminek az a neve, hogy Noisy (Hangos), mert a falának csapódó hullámok hatalmas robajt csapnak, kicsit félelmetes is, de a túrán majd úgy csinálok, mintha én nem félnék. :-) Egy másik neve Cathedral (Katedrális), ez a legnagyobb és legszebb, cseppkövek vannak benne, rózsaszín alga (pink coralline algae), és világító színű kis rákok, Paua kagylók stb. Evezés közben, amikor éppen csak ücsörögtünk a kajakban, Zsolt mellett 2-3 méterre felbukkant egy hatalmas nagy fóka. Kidugta a fejét, fújt egyet, kicsit úszkált mellettünk, aztán elúszott. Majdnem beszartunk. :-) Először amiatt, mert megijedtünk, mert nem számítottunk rá, aztán azért, mert nem hittük el, hogy ilyen kaland történik velünk. :-) Miután magunkhoz tértünk, továbbeveztünk. Láttunk még hatalmas tengeri csillagokat is, és még több fókát a partmenti sziklákon. Azt is tapasztaltunk, hogy apálykor nem mindegyik barlangba lehet beevezni, vagyis figyelni kell az apály-dagály változására a nap során.

Emese+starfish

Kajakozás után ebédeltünk egy nagyot, aztán a teraszon üldögéltünk, Zsolt tanult, én olvastam, és a lábamat tornáztattam, miközben gyönyörködtem a kilátásban.
Este még elmentünk sétálni. Öt percre a házunktól kezdődik egy nagyon jó kis sétaút a tengerparton egy kis dombon, azt jártuk be.
Jó kis futóútvonal is, Zsolt majd fut ott délutánonként, én még nem tudok. Nehéz elmondani, hogy milyen szép itt, nagyon zöld, dimbes-dombos, sziklás a tengerpart, a tenger végtelen, és vannak nagyon szép homokos és kavicsos partok, öblök is. Nagyon változatos pár kilométeren belül is.
Sokáig sétáltunk, este fél tizenegy volt, mire visszaértünk a házhoz, utána már csak aludni tudtunk.

December 18. péntek
Ma nagyon erős szélre ébredtünk, ráadásul északnyugati szélre, ami bár meleg, de nagyon rossz, mert az erőssége állandóan változik, egyszer teljes szélcsend van, a következő percben pedig már óriási szélvihar, aztán megint nyugis, aztán megint viharos erejű és így tovább. Allan nem is tudta eldönteni, hogy menjünk-e kajakozni vagy sem, mert ma is a barlangtúrát terveztük, de ahhoz ez a szél nem volt jó. Aztán úgy döntött, hogy elhúzzuk a kajakokat egy másik öbölbe (Warrington öböl), és ott kajakozunk kicsit. Hát, nem kicsit kajakoztunk, hanem elég sokat, és sokszor brutális szélben, azt hittem, hogy kiköpöm a tüdőmet. Már elindulni sem könnyű a partról, amikor kifele jönnek a hullámok. Vicces, mert először a homokon be kell ülni a kajakba, feltennik a spritzdeket, aztán kézzel betolni magadat a vízbe, és gyorsan evezni egyenesen, hogy a partmenti hullámokon túljuss. Delfineket akartunk látni, néztük őket nagyon, de nem láttunk. Viszont úgy felerősödött a part felől fújó szél (amire egyébként számítottunk), hogy gyorsan ki kellett eveznünk a partra. Jó kis edzés volt, bevallom, nagyon keményen kellett eveznünk, hogy haladjunk, de majd edzésbe jövünk. Be is borultam a parttól pár méterre, mert oldalról kaptam egy hullámot. Mikor kikecmeregtünk a vízből, vártunk egy kicsit, és megint jobb lett az idő. Allan kérdezte, hogy evezzünk-e még. Nem mertem mondani, hogy inkább lefeküdnék a homokba pihenni, mert különben meghalok végelgyengülésben :-), úgyhogy még eveztünk vagy tíz kilométert a másik irányba a mi öblünk, a Karitane öböl felé. Szélcsendes helyen eveztünk többnyire, láttunk egy csomó sirályt üldögélni a sziklákon, és egy csomó kormoránhoz hasonlító madarat (sheg). Aztán megint nagy szembeszélben kellett eveznünk, majd végre megérkeztünk Karitane Beach-re. Totál elfáradtam. :-) Nincs kedvem többet kajakozni. :-))))
Ma vezettem is a vontát egy rövid távon. Nehéz arra is figyelni, hogy az út bal oldalán menjek, jól kanyarodjak, az index a jobb oldalon van, és közben húzzak egy nagy vontát kajakokkal, amit ezelőtt még sosem csináltam. Óvatos vagyok nagyon, és lassan megyek, remélem, hogy majd belejövök.
Nemsokára jönnek a szomszédok kerti partira. Nem sok kedvem van hozzá,mert inkább aludnék, de majd eszünk egy kicsit, aztán lelépünk.
Folyt. következik. :-)

az első élmények

Képeket szeretnénk ide feltenni, de sok minden történt, így fotózásra nem maradt idő, marad a szöveg...
Tehát első élmények:
mottó: "Hát hittékvo'na, hogy egysze' együn önökhöz a Bókember?"

Tegnapelőtt érkeztünk Új-Zélandra, és már egy csomó minden történt velünk! Egy rossz és sok jó. A rossz az, hogy vámellenőrzésnél valamiért minket szúrtak ki, és átnézték az összes csomagunkat, így több mint egy órát ültünk még a repülőtéren, miután leszálltunk. Állítólag azért csinálnak ilyen rutinellenőrzéseket, mert kábítószert keresnek. Jó vicc, pont nálunk...
Na, de aztán minden jól alakult. Aznap, mikor leszálltunk a repülőről Christchurch nevű városban, ott is aludtunk egy hostelben. Nem is csináltunk mást, csak aludtunk egy jót. Másnap reggel nyolckor buszra ültünk, azaz jött értünk a szállásra az a busz, amit még otthonról lefoglaltunk, és a busszal öt órát utazva ideértünk Karitane-ba, ahol lakunk. Rhonda, a feleség jött értünk, később megjött Allan, a férj is. Kicsit beszélgettünk velük, és elfoglaltuk a szobánkat. Egy nem túl nagy, de szép szobánk van. Van benne egy ágy, két komódszerűség, egy nagy tükör, egy fotel, egy kis asztal és egy állólámpba. Az ablakok a kertre néznek, és a teraszról látjuk a helyi folyó torkolatát, ami az óceánba ömlik és az óceánt is. Kicsit beszélgettünk a házigazdákkal (egyelőre elég nehezen értjük őket, mert igen érdekes az új-zélandi akcentusuk), aztán elmentünk Allan-nel, mert délután öt amerikai turistát vitt ki élővilág túrára (innentől kezdve úgy írom majd, hogy wildlife túra) a nagy katamarán vitorlásával (összesen 20 ember fér el rajta). Jó volt nagyon, láttunk oroszlánfókákat tíz méterről, kis kék pingvineket úszni és rengeteg vízimadarat, többek között a világ legnagyobb albatroszát. Olyan gyönyörű volt a táj, hogy nem tudtunk betelni vele. Dimbes-dombos, sziklás a part, és csupa zöld minen. Sok kis öböl tagolja a partot, és vannak kis barlangok is, ahova be lehet evezni.
Képeket még nem csináltunk, de fogunk, és küldünk nektek. A vitorláson vacsoráztunk a turistákkal, nagyon finomat, kétféle halat, kolbászt, salátát, kenyeret és valami kukoricás röszti félét. A túra végére nagyon elfáradtunk, mert még nem állt át a szervezetünk az itteni időszámításra, úgyhogy gyorsan elmentünk aludni.
Ma reggel elmentünk sétálni a partra, most levelet írok nektek, délután pedig jön a mélyvíz, mert meghívtak bennünket családi karácsonyra, ami kicsit ugyan korán van, de nincs mit tenni, mennünk kell, hogy beilleszkedjünk
...
Emese

Ahogy megérkeztünk a helyre (olyan mint a legszebb erdélyi hegyek rengeteg zöldel és sok birkával csak éppen itt a domb aljában ott az óceán..!) egyből elmentünk a házigazdával egyet vitorlázni, mert vitt egy esti útra pár turistát.
Szerintetek milyen érzés lehet az érkezés után pár órával, este 6kor, kihajózni egy 20!!! személyes katamarán vitorlással, 10 méterről nézni ahogy verekednek az oroszlánfókák, megismerni 3 új kormorán fajt (Spotted Shag, Stewart Island Shag, Litle Black Shag),látni költeni kanalasgémeket (spoonbills) látni felszállni a vízről a világ legnagyobb albatroszát, (szárnyfesztáv 3,5méter!!!, Royal Albatross) aztán még a hajón enni kétféle halat (Tarakik (ejts törki), Moki)...?
Eddig tart lent Emese levele. De mivel nem volt net 1 napig, most még tudok írni pár dolgot.
Tegnap

Reggel elmentünk kerülni egyet a település körül, megnéztük a 100m-re lévő folyótorkolatot láttunk megint madarakat (valamilyen gém:White faced Heron, valamilyen gázlómadarat: Oystercatcher és sok kanalasgémet (Spoonbill)
Vittük a házigazdák 3 kutyáját is: 1 begle és két labrador, 1 világos és 1 sötét barna...
Hát elég szép kis 1 órás séta volt érintve a folyó torkolatát, két öblöt az oceánpartot, közte 20 méter magas parti sziklafalakkal..
Séta után megjött a házigazda és hozott 10-12 db fél kilós rákot (common swimming crab vagy padling crab) amit egyből forróvízbe dobtunk és megmutatta, hogyan kell kivarázsolni belőle a nagyon édes húst.(egyébként aznap jó volt a fogás, 300kg-ot fogott Allan egy délelőtt ebből a szörnyből... Lett vagy egy kiló rákhúsunk amiből finom kaja készült az esti bulira. Hozott még egy nagy angolna szerű halat, amit 1 óra alatt megfüstölt szintén a bulira.. Ja séta közben szedtünk sok kis csigákat, amit megfőztünk és megettünk ropi helyett..
Aztán este egy családi karácsonyi vacsorára voltunk hivatalosak a háziasszonyunk Rhonda családjához egy farmra aminek a közepén állta a ház egy angol botanikuskert közepén 2-300 éves fákkal meg minden. A ház meg úgy volt berendezve mint egy 100 éves angol arisztokrata birtok... Szóval belecsöppentünk egy nagyon laza 50 fős családi buliba..
Ma reggel megvolt az első kajakozás. Barlangi tengeri kajak a pár km-re lévő nagy parti homokkő sziklák aljában...
Bementünk vagy öt barlangba kajakkal. a leghosszabb kb. 100m, cseppkőbarlangszerű néha nagyon szűk és szép hely.
Láttunk bent világítosszemű vízi rákokat, homokban ugráló rákokat (sandhopers), polipokat.
A madarakat már nem említem, de az a néhány oroszlánfóka tőlünk 2-3 méterre nem volt rossz...
Aztán visszafele vihar... Nagy buli volt benne visszaevezni...
Ezután kajakmosás, majd csodálkozás amikor a házigazdánk egyik fia, Bruck befutott a kikötőbe újabb kb 300kg rákkal.
Meg jött egy másik halász,nagyon sok nagy hallal. Csak a cápákat ismertük fel...
Délután meg beugrottunk a nagyvárosba, közbe megnéztük a világ legszebb öbleit, és voltunk egy helyi kajak boltban 3 ettünk fishandchips-et (egy kínai fishandchips-ezőnél)
Ja és még egy meglepetés mára: az már idáig is feltűnt, hogy nagyon jól főznek a háziak, de az új hír, hogy pár éva adták el az éttermüket ami egy fisendcsipszező volt és amivel megnyerték azt a versenyt, hogy az ország legjobb étterme.. Fénykorukban 30 alkalmazottal 6 tonna halat sütöttek per hó!!!!
Na mindegy majcsak lesz valahogy... Ha összeszorított fogakkal is de kibírjuk...
Zsolt

megjöttünk

32 óra utazással bárki ideérhet. Izgalmas volt. A vámvizsgálat is a végén, csak fárasztó.