Még mindig nincsenek képek, úgyhogy levél Emesétől...
December 16. szerda
Reggel Rhonda bevitt minket a városba (Dunedin), hogy elintézzük Zsoltnak a nyelviskolát. megmutatott mindent, Fél kilenc körül volt, és még semmi sem volt nyitva, úgyhogy egy Starbucksban ittunk forró csokit. Aztán bementünk a turistainformációba, ahol kértünk buszmenetrendet (Dunedin és Karitane között közlekedő távolsági buszra), megkérdeztük, hogy hol vannak a buszmegállók Dunedin-ben, és vettünk Dunedin térképet. Ezután az Otago Egyetem nyelvi központjába mentünk. (Otago félszigetnek nevezik azt a nagy területet, ahol a város van, az egyetem is a félszigetről kapta a nevét). Minden sétatávolságra van Dunedin-ben, így gyalog mentünk mindenhova. Az egyetemen ki is töltöttük a jelentkezési lapot, január 5-től indul a 6 hetes tanfolyamoda. Ez lesz az első kurzus, aztán majd megy a következőre. Sajnos most kezdődik a karácsonyi szünet minden iskolában, ezért csak januártól lehet járni. Ezután elmentünk egy magán nyelviskolába is, ez is tetszett, kisebb volt, mint az egyetemi, családiasabb. Miután elintéztük a sulikat, bementünk egy media markt szerű boltba kábelt venni, mert össze-vissza lógnak a konyhában a kábelek, mióta miattunk vettek egy modemet, hogy legyen internet a laptop-omon.Kábelvásárlás után ebédeltünk egy ázsiai gyorsétteremben, egész jó leveseket ettünk (noodle soup)
Ezután bementünk egy könyvesboltba nézelődni, de nem vettünk semmit (spórolunk:-). Végül egy szupermarketbe is bementünk, mert igaz, hogy van elég kaja, de azért megvesszük, ha valamit szeretnénk, és éppen nincs. Most citromot vettünk (itt tejjel isszák a teát, nem citrommal), szörpöt, paradicsomot, paprikát (ezt általában vesznek, csak mi többet eszünk), és egy kis kekszet (hiányoltam az édességet, bár később megtaláltam az édességes fiókot :-). A buszunk fél négykor indult vissza Karitane-be. (Csak két busz megy reggel a városba, és kettő délután vissza, és 35 perc a menetidő.) Mikor hazaértünk, még elmentünk kajakozni a folyóra, hogy azt is felfedezzük. Most ez a munkám, amíg az ünnepek miatt nem nagyon vannak ügyfelek, hogy minden nap kajakozzak, és megismerjem a környéket. Nagyon jó, de fárasztó is, mert nem vagyok túl edzett, de majd belejövök. Amíg Zsolt nincs iskolában, mindig velem jön mindenhova, és segít. A folyón evezni nagyon könnyű a tengerhez képest. Először a torkolatban evezel, aztán ahogy haladsz felfelé, egyre inkább folyó lesz. A torkolatnál még keveredik a sós és édes víz, később teljesen édesvíz. Láttunk jó kis madarakat is. (Kingfisher!) Van sok olyan, amihez hasonló otthon is van, így könnyebb megtanulni őket, mert leginkább csak az angol nevüket kell megtanulni.
Egyébként baromi nehezen értem az itteni kiejtést...
December 17. csütörtök
Minden reggel fél-háromnegyed hét körül fel kell kelni, mert hétkor már hallgatni kell az időjárás előrejelzést a tengeri rádión. Aztán kajakozás következik. Attól függ, hogy hova, hogy milyen erős a szél, és milyen az iránya. Mi eddig minden nap mentünk, mert mi kajakosok vagyunk, de turistákat csak jó időben lehet vinni túrára. Nehéz itt kitalálni, hogy milyen lesz az idő, mert egy napon belül is állandóan változik, ezért folyamatosan kell hallgatni a rádiót (ami egy kis kézi adó-vevő), de Allan azt mondta, hogy nem egyedül kell majd döntenem, mert ha egyedül vezetek majd túrát, akkor is a környéken lesz a halászhajójával. Szóval reggeli után ezen a napon is kajakozni mentünk, most csak ketten Zsolttal, mert Allan halászni ment a fiával. Az egyik túra, amit turistáknak ajánlunk a barlangtúra, talán már írtam róla. Kicsit kell evezni a parttól, és egy csomó barlanghoz jutunk, amelyeket csak vízról lehet megközelíteni, de be lehet őket evezni. Vannak kisebbek és nagyobbak, vannak olyanok, amelyekben cseppkövek is vannak. Ma nagyon jót eveztünk, megpróbáltuk megtalálni Zsolttal azokat a barlangokat, amiket Allan mutatott nekünk, és amelyekbe a turistákat visszük. egy kivételével mindegyiket megtaláltuk. Van olyan, aminek az a neve, hogy Noisy (Hangos), mert a falának csapódó hullámok hatalmas robajt csapnak, kicsit félelmetes is, de a túrán majd úgy csinálok, mintha én nem félnék. :-) Egy másik neve Cathedral (Katedrális), ez a legnagyobb és legszebb, cseppkövek vannak benne, rózsaszín alga (pink coralline algae), és világító színű kis rákok, Paua kagylók stb. Evezés közben, amikor éppen csak ücsörögtünk a kajakban, Zsolt mellett 2-3 méterre felbukkant egy hatalmas nagy fóka. Kidugta a fejét, fújt egyet, kicsit úszkált mellettünk, aztán elúszott. Majdnem beszartunk. :-) Először amiatt, mert megijedtünk, mert nem számítottunk rá, aztán azért, mert nem hittük el, hogy ilyen kaland történik velünk. :-) Miután magunkhoz tértünk, továbbeveztünk. Láttunk még hatalmas tengeri csillagokat is, és még több fókát a partmenti sziklákon. Azt is tapasztaltunk, hogy apálykor nem mindegyik barlangba lehet beevezni, vagyis figyelni kell az apály-dagály változására a nap során.
Emese+starfish
Kajakozás után ebédeltünk egy nagyot, aztán a teraszon üldögéltünk, Zsolt tanult, én olvastam, és a lábamat tornáztattam, miközben gyönyörködtem a kilátásban.
Este még elmentünk sétálni. Öt percre a házunktól kezdődik egy nagyon jó kis sétaút a tengerparton egy kis dombon, azt jártuk be. Jó kis futóútvonal is, Zsolt majd fut ott délutánonként, én még nem tudok. Nehéz elmondani, hogy milyen szép itt, nagyon zöld, dimbes-dombos, sziklás a tengerpart, a tenger végtelen, és vannak nagyon szép homokos és kavicsos partok, öblök is. Nagyon változatos pár kilométeren belül is.
Sokáig sétáltunk, este fél tizenegy volt, mire visszaértünk a házhoz, utána már csak aludni tudtunk.
December 18. péntek
Ma nagyon erős szélre ébredtünk, ráadásul északnyugati szélre, ami bár meleg, de nagyon rossz, mert az erőssége állandóan változik, egyszer teljes szélcsend van, a következő percben pedig már óriási szélvihar, aztán megint nyugis, aztán megint viharos erejű és így tovább. Allan nem is tudta eldönteni, hogy menjünk-e kajakozni vagy sem, mert ma is a barlangtúrát terveztük, de ahhoz ez a szél nem volt jó. Aztán úgy döntött, hogy elhúzzuk a kajakokat egy másik öbölbe (Warrington öböl), és ott kajakozunk kicsit. Hát, nem kicsit kajakoztunk, hanem elég sokat, és sokszor brutális szélben, azt hittem, hogy kiköpöm a tüdőmet. Már elindulni sem könnyű a partról, amikor kifele jönnek a hullámok. Vicces, mert először a homokon be kell ülni a kajakba, feltennik a spritzdeket, aztán kézzel betolni magadat a vízbe, és gyorsan evezni egyenesen, hogy a partmenti hullámokon túljuss. Delfineket akartunk látni, néztük őket nagyon, de nem láttunk. Viszont úgy felerősödött a part felől fújó szél (amire egyébként számítottunk), hogy gyorsan ki kellett eveznünk a partra. Jó kis edzés volt, bevallom, nagyon keményen kellett eveznünk, hogy haladjunk, de majd edzésbe jövünk. Be is borultam a parttól pár méterre, mert oldalról kaptam egy hullámot. Mikor kikecmeregtünk a vízből, vártunk egy kicsit, és megint jobb lett az idő. Allan kérdezte, hogy evezzünk-e még. Nem mertem mondani, hogy inkább lefeküdnék a homokba pihenni, mert különben meghalok végelgyengülésben :-), úgyhogy még eveztünk vagy tíz kilométert a másik irányba a mi öblünk, a Karitane öböl felé. Szélcsendes helyen eveztünk többnyire, láttunk egy csomó sirályt üldögélni a sziklákon, és egy csomó kormoránhoz hasonlító madarat (sheg). Aztán megint nagy szembeszélben kellett eveznünk, majd végre megérkeztünk Karitane Beach-re. Totál elfáradtam. :-) Nincs kedvem többet kajakozni. :-))))
Ma vezettem is a vontát egy rövid távon. Nehéz arra is figyelni, hogy az út bal oldalán menjek, jól kanyarodjak, az index a jobb oldalon van, és közben húzzak egy nagy vontát kajakokkal, amit ezelőtt még sosem csináltam. Óvatos vagyok nagyon, és lassan megyek, remélem, hogy majd belejövök.
Nemsokára jönnek a szomszédok kerti partira. Nem sok kedvem van hozzá,mert inkább aludnék, de majd eszünk egy kicsit, aztán lelépünk.
Folyt. következik. :-)
December 16. szerda
Reggel Rhonda bevitt minket a városba (Dunedin), hogy elintézzük Zsoltnak a nyelviskolát. megmutatott mindent, Fél kilenc körül volt, és még semmi sem volt nyitva, úgyhogy egy Starbucksban ittunk forró csokit. Aztán bementünk a turistainformációba, ahol kértünk buszmenetrendet (Dunedin és Karitane között közlekedő távolsági buszra), megkérdeztük, hogy hol vannak a buszmegállók Dunedin-ben, és vettünk Dunedin térképet. Ezután az Otago Egyetem nyelvi központjába mentünk. (Otago félszigetnek nevezik azt a nagy területet, ahol a város van, az egyetem is a félszigetről kapta a nevét). Minden sétatávolságra van Dunedin-ben, így gyalog mentünk mindenhova. Az egyetemen ki is töltöttük a jelentkezési lapot, január 5-től indul a 6 hetes tanfolyamoda. Ez lesz az első kurzus, aztán majd megy a következőre. Sajnos most kezdődik a karácsonyi szünet minden iskolában, ezért csak januártól lehet járni. Ezután elmentünk egy magán nyelviskolába is, ez is tetszett, kisebb volt, mint az egyetemi, családiasabb. Miután elintéztük a sulikat, bementünk egy media markt szerű boltba kábelt venni, mert össze-vissza lógnak a konyhában a kábelek, mióta miattunk vettek egy modemet, hogy legyen internet a laptop-omon.Kábelvásárlás után ebédeltünk egy ázsiai gyorsétteremben, egész jó leveseket ettünk (noodle soup)
Ezután bementünk egy könyvesboltba nézelődni, de nem vettünk semmit (spórolunk:-). Végül egy szupermarketbe is bementünk, mert igaz, hogy van elég kaja, de azért megvesszük, ha valamit szeretnénk, és éppen nincs. Most citromot vettünk (itt tejjel isszák a teát, nem citrommal), szörpöt, paradicsomot, paprikát (ezt általában vesznek, csak mi többet eszünk), és egy kis kekszet (hiányoltam az édességet, bár később megtaláltam az édességes fiókot :-). A buszunk fél négykor indult vissza Karitane-be. (Csak két busz megy reggel a városba, és kettő délután vissza, és 35 perc a menetidő.) Mikor hazaértünk, még elmentünk kajakozni a folyóra, hogy azt is felfedezzük. Most ez a munkám, amíg az ünnepek miatt nem nagyon vannak ügyfelek, hogy minden nap kajakozzak, és megismerjem a környéket. Nagyon jó, de fárasztó is, mert nem vagyok túl edzett, de majd belejövök. Amíg Zsolt nincs iskolában, mindig velem jön mindenhova, és segít. A folyón evezni nagyon könnyű a tengerhez képest. Először a torkolatban evezel, aztán ahogy haladsz felfelé, egyre inkább folyó lesz. A torkolatnál még keveredik a sós és édes víz, később teljesen édesvíz. Láttunk jó kis madarakat is. (Kingfisher!) Van sok olyan, amihez hasonló otthon is van, így könnyebb megtanulni őket, mert leginkább csak az angol nevüket kell megtanulni.
Egyébként baromi nehezen értem az itteni kiejtést...
December 17. csütörtök
Minden reggel fél-háromnegyed hét körül fel kell kelni, mert hétkor már hallgatni kell az időjárás előrejelzést a tengeri rádión. Aztán kajakozás következik. Attól függ, hogy hova, hogy milyen erős a szél, és milyen az iránya. Mi eddig minden nap mentünk, mert mi kajakosok vagyunk, de turistákat csak jó időben lehet vinni túrára. Nehéz itt kitalálni, hogy milyen lesz az idő, mert egy napon belül is állandóan változik, ezért folyamatosan kell hallgatni a rádiót (ami egy kis kézi adó-vevő), de Allan azt mondta, hogy nem egyedül kell majd döntenem, mert ha egyedül vezetek majd túrát, akkor is a környéken lesz a halászhajójával. Szóval reggeli után ezen a napon is kajakozni mentünk, most csak ketten Zsolttal, mert Allan halászni ment a fiával. Az egyik túra, amit turistáknak ajánlunk a barlangtúra, talán már írtam róla. Kicsit kell evezni a parttól, és egy csomó barlanghoz jutunk, amelyeket csak vízról lehet megközelíteni, de be lehet őket evezni. Vannak kisebbek és nagyobbak, vannak olyanok, amelyekben cseppkövek is vannak. Ma nagyon jót eveztünk, megpróbáltuk megtalálni Zsolttal azokat a barlangokat, amiket Allan mutatott nekünk, és amelyekbe a turistákat visszük. egy kivételével mindegyiket megtaláltuk. Van olyan, aminek az a neve, hogy Noisy (Hangos), mert a falának csapódó hullámok hatalmas robajt csapnak, kicsit félelmetes is, de a túrán majd úgy csinálok, mintha én nem félnék. :-) Egy másik neve Cathedral (Katedrális), ez a legnagyobb és legszebb, cseppkövek vannak benne, rózsaszín alga (pink coralline algae), és világító színű kis rákok, Paua kagylók stb. Evezés közben, amikor éppen csak ücsörögtünk a kajakban, Zsolt mellett 2-3 méterre felbukkant egy hatalmas nagy fóka. Kidugta a fejét, fújt egyet, kicsit úszkált mellettünk, aztán elúszott. Majdnem beszartunk. :-) Először amiatt, mert megijedtünk, mert nem számítottunk rá, aztán azért, mert nem hittük el, hogy ilyen kaland történik velünk. :-) Miután magunkhoz tértünk, továbbeveztünk. Láttunk még hatalmas tengeri csillagokat is, és még több fókát a partmenti sziklákon. Azt is tapasztaltunk, hogy apálykor nem mindegyik barlangba lehet beevezni, vagyis figyelni kell az apály-dagály változására a nap során.
Emese+starfish
Kajakozás után ebédeltünk egy nagyot, aztán a teraszon üldögéltünk, Zsolt tanult, én olvastam, és a lábamat tornáztattam, miközben gyönyörködtem a kilátásban.
Este még elmentünk sétálni. Öt percre a házunktól kezdődik egy nagyon jó kis sétaút a tengerparton egy kis dombon, azt jártuk be. Jó kis futóútvonal is, Zsolt majd fut ott délutánonként, én még nem tudok. Nehéz elmondani, hogy milyen szép itt, nagyon zöld, dimbes-dombos, sziklás a tengerpart, a tenger végtelen, és vannak nagyon szép homokos és kavicsos partok, öblök is. Nagyon változatos pár kilométeren belül is.
Sokáig sétáltunk, este fél tizenegy volt, mire visszaértünk a házhoz, utána már csak aludni tudtunk.
December 18. péntek
Ma nagyon erős szélre ébredtünk, ráadásul északnyugati szélre, ami bár meleg, de nagyon rossz, mert az erőssége állandóan változik, egyszer teljes szélcsend van, a következő percben pedig már óriási szélvihar, aztán megint nyugis, aztán megint viharos erejű és így tovább. Allan nem is tudta eldönteni, hogy menjünk-e kajakozni vagy sem, mert ma is a barlangtúrát terveztük, de ahhoz ez a szél nem volt jó. Aztán úgy döntött, hogy elhúzzuk a kajakokat egy másik öbölbe (Warrington öböl), és ott kajakozunk kicsit. Hát, nem kicsit kajakoztunk, hanem elég sokat, és sokszor brutális szélben, azt hittem, hogy kiköpöm a tüdőmet. Már elindulni sem könnyű a partról, amikor kifele jönnek a hullámok. Vicces, mert először a homokon be kell ülni a kajakba, feltennik a spritzdeket, aztán kézzel betolni magadat a vízbe, és gyorsan evezni egyenesen, hogy a partmenti hullámokon túljuss. Delfineket akartunk látni, néztük őket nagyon, de nem láttunk. Viszont úgy felerősödött a part felől fújó szél (amire egyébként számítottunk), hogy gyorsan ki kellett eveznünk a partra. Jó kis edzés volt, bevallom, nagyon keményen kellett eveznünk, hogy haladjunk, de majd edzésbe jövünk. Be is borultam a parttól pár méterre, mert oldalról kaptam egy hullámot. Mikor kikecmeregtünk a vízből, vártunk egy kicsit, és megint jobb lett az idő. Allan kérdezte, hogy evezzünk-e még. Nem mertem mondani, hogy inkább lefeküdnék a homokba pihenni, mert különben meghalok végelgyengülésben :-), úgyhogy még eveztünk vagy tíz kilométert a másik irányba a mi öblünk, a Karitane öböl felé. Szélcsendes helyen eveztünk többnyire, láttunk egy csomó sirályt üldögélni a sziklákon, és egy csomó kormoránhoz hasonlító madarat (sheg). Aztán megint nagy szembeszélben kellett eveznünk, majd végre megérkeztünk Karitane Beach-re. Totál elfáradtam. :-) Nincs kedvem többet kajakozni. :-))))
Ma vezettem is a vontát egy rövid távon. Nehéz arra is figyelni, hogy az út bal oldalán menjek, jól kanyarodjak, az index a jobb oldalon van, és közben húzzak egy nagy vontát kajakokkal, amit ezelőtt még sosem csináltam. Óvatos vagyok nagyon, és lassan megyek, remélem, hogy majd belejövök.
Nemsokára jönnek a szomszédok kerti partira. Nem sok kedvem van hozzá,mert inkább aludnék, de majd eszünk egy kicsit, aztán lelépünk.
Folyt. következik. :-)
Ügyes vagy nagyon!:-)
VálaszTörlésKicsit nagyobbra kicsinyítsd a fotókat,mert nem nagyon látszanak :-(
Na,pont ez a kép jó méretű,a többi picuri :-)
VálaszTörlésjobb ez a sablon,mint a minima.Nem tudom mi történt de már jól működik a linketek! :-)