December 25. péntek, Barbekjú és Walaby

Tegnap kicsit hiányoltam a karácsonyi vacsorát, de ma aztán nem szólhattam egy szót sem. Rhonda szüleinél töltöttük a napot, itt gyűlt össze a szűkebb család, velünk együtt húszan lehettünk. Kerti sütögetéssel ünnepeltük a karácsonyt (barbecue), Zsolt volt a fő sütögető. A múltkori partihoz hasonlóan most is rengeteg ennivaló volt, sok-sok hús és édesség. A lakoma után ajándékozás következett elképzelhetetlen mennyiségű ajándékkal. Penny, Rhonda lányának négyéves kislánya (egyetlen kisgyerek egyelőre a családban) annyi ajándékot kapott, hogy nem volt ideje kinyitni az egyiket, mire a másikat már nyújtották neki. Itt sem csinálnak mindent jól. :) Estefelé átmentünk házigazdáink egyik barátjának a házába, ami egy nagyon szép és nyugodt helyen, hegyes-dombos-csupazöld vidéken van. A ház is nagyon tetszett nekünk, de a körülötte lévő farm még jobban. A tulajdonos egy fiatal ember, aki méhész és vadász egyben. Körbesétálva a birtokon elhaladtunk a méhek lakása és néhány vadászat utáni maradék (disznóállkapocs, birkabőr, szarvas agancs) mellett. Itt is sokat ettünk-ittunk, evés után pedig, mikor már majdnem elaludtunk, a házigazda “felrázott” bennünket, hogy még nincs itt az idő az alvásra, megyünk walaby-t nézni, és pattanjunk fel gyorsan a nyitott terepjárója platójára. Mindez azért történt, mert érkezésünkor megtudtuk, hogy sok walaby (olyan állat, mint egy ausztráliai kenguru, csak kisebb) él itt a környéken, és én elkiáltottam magamat, hogy én szeretnék walaby-t látni! Házigazdánk ezt komolyan vette, és elvitt bennünket egy körre. Azért hozta a fegyverét is, mert ő nem nézni akarta a walaby-kat, hanem lelőni őket, ezek az állatok ugyanis itt dúvadnak számítanak. Zsolttól és tőlem is elég távol áll a vadászat, de érdekes és új élmény volt egy óriási terepjáró platóján száguldani elképzelhetetlenül meredek lejtőkön fel-le lobogó hajjal, és az is, amikor házigazdánk és Allan lelőtt egy walaby-t. A terepjárón kapaszkodva Zsolt nevetve kérdezte, hogy “Mi jöhet még?” (Ez egyébként kezd a szólásunkká válni itt. :) A legjobb mégis a kilátás volt a magasból az óceánra és a környező hegyekre-dombokra.

Emese