December 19.

December 19. szombat

Ma Dunedin-ben ebédeltünk a kedvenc ázsiai gyorséttermünkben (már ilyenünk is van :), ezúttal egy nagy tál zöldséges-húsos tésztát ettünk, és tanulva a múltkori tapasztalatunkból, ketten osztoztunk egy adagon, így most meg tudtuk enni. Ez is finom volt, úgyhogy itt még tovább fogjuk tesztelni az ételeket.

Délután én Allan-nel és Helen-nel katamarán túrára mentem, Zsolt sajnos most nem tudott velünk jönni, mert sok turistát vittünk, és 15 főnél nem lehet több a hajón egyszerre. Úgyhogy ő Rhonda-val tartott a karácsonyi bevásárlókörútján, és nem is érezte rosszul magát, gyakorolta az angolt, és nézelődött. Nekem pedig egy csomó új dolgot kellett megtanulnom a vitorláson: hogyan kell a puffereket fel-és lekötni, kikötni a katamaránt, vitorlát ki- és behúzni, mi hol van a hajón stb. Persze nem tudtam mindent megjegyezni, annyira új volt minden, én otthon sem vitorláztam még. Helen egy kedves ausztrál lány, valamivel idősebb nálam, ő Allan elsőszámú segítője a katamaránon. Ő otthon, Ausztráliában is vitorlázott sokat, ezért sokkal ügyesebb, de jó fej, igyekszik nekem mindent megmutatni. A mai túra nem kimondottam wildlife túra volt, hanem sörözős-bulis vitorlástúra, egy csak fickókból álló csapatot vittünk, akik egy aranybányában dolgoznak. Ezeket a kemény legényeket nem nagyon hatották meg a fókák és albatroszok, leginkább a hullámokon száguldást élvezték. Jobban, mint én, mert elég erős volt a szél, és viszonylag nagy hullámok voltak, ami miatt volt egy kis hányingerem. De kiálltam a dekkre a szélbe, és úgy jó volt. Főleg, mert közben a „Beautiful Day” ment a U2-tól. J A túra után rendet raktunk a hajón, és elmostuk. Otthon találkoztunk Zsolttal, aki éppen futásból jött vissza. Nagyon jó kis futóútvonalat találtunk ki a tengerparti dimbeken-dombokon. Futás közben Zsoltot megtámadták a sirályok, mert túl közel futott el a fészkükhöz. De szerencsére megmenekült. :)

Emese