ez is kicsit más mint otthon

 

a torkolat estefelé

én a horgász

Ha az ember az óceánpart és egy folyó torkolatának találkozásánál, - ráadásul egy halász házában - lakik, akkor előbb utóbb muszáj pecáznia. Ez tettem én is tegnap este. Kértem egy botot Allan-től mert van neki sok, de nem adott, azt mondta az ő tengeri botjai nem jók oda, vigyek egyet a wharfban tartottakból. (azokat  a 13 dolláros játék pecákat azért tartjuk ott, hogyha egy arra tévedt gyerkőc pecázna de nincs neki botja, akkor..de amúgy olyan mint egy igazi, van zsinór, horog, ólom, automata orsó meg minden) Lejött velem, feltett két horgot meg egy ólmot, csalinak kagylót, bedobta, kettő másodperc múlva fogott egy 20cm-es Spotty-t, még mondta, hogy úgy látja, most még nincs sok hal, de egy óra múlva lesz, aztán hazament. Hittem neki. Csalinak mussel-t és cockle-t használtam, ezen kívül már csak arra kellet figyelni, hogy Flynn a kis foxi aki elkísért,  (egy külön történet a kutya) ne essen be a vízbe izgalmában minden egyes kapásnál és arra, hogyha valami rángatja a botot, húzzam ki.

Kihúztam. Másfél óra alatt 11 Spottyt (kis agresszív ragadozó, átlagossan 20cm, 4 nagy és sok kicsi foggal) két kis Yelloweye Mullet-et (Allan ebből fogott gyerekkorában, hálóval, ugyan itt egyszerre akár 200kg-is, hogy pénzt keressen) és két Mokit a kissebbekből (40 cm-esek voltak, az nagy ám egy ilyen kis bottal kifogni!:)

Aztán ma este, mivel Allan már két hete nem hozott haza halat, megmutattuk nekik mi a magyar virtus! Paprikás liszt, olaj, úgy mint a keszeget! Jó lett!

Zsolt

December 28. hétfő

Allan kora reggel kivitt horgászni embereket a Sea Slave –vel (Tengeri rabszolga: ezzel a kisebb hajóval halássza a fiával a rákokat, és visz ki turistákat a tengerre pecázni). Mi Zsolttal egy jót aludtunk, és csak tízkor mentünk le kinyitni a csónakházat. Épp csak elkezdtük lemosni a mólót (a horgászó gyerkőcök mindig egy csomó kagylótörmeléket hagynak maguk után, amit le kell mosni), mikor éppen visszaérkeztek. Tátott szájjal néztük, hogy három óra alatt milyen sok halat fogtak. Az utasok Maori emberek voltak, egyikőjük egy óvatlan pillantaban hupsz, megevett egy nyers halfilét a fogásból. Ezt még nagyobbra tátott szájjal néztük. :)

Ma is kölcsönöztek kajakokat, túrára sajnos nem volt lehetőség az erős északkeleti szél miatt. Zárás után a dinghy-vel (kis evezős csónak) beeveztem a Caprice-hoz néhány dologért. Vicces volt, ahogyan az erős szélben és az áramlatban csak harmadszorra tudtam kikötni a katamaránra, Zsolt és Allan a kikötőből nézték a küzdelmemet.  Aztán Zsolttal sit-on-top (beülő nélküli) kajakokban neoprén ruhába beöltözve próbálgattuk magunkat a folyótorkolatba az tengerről bejövő nagy hullámokon.

Este Allan és Rhonda nemrég kihajózott a tengerre, az éjszakát a vitorláson töltik, úgyhogy mienk az egész ház! :) Ezt palacsintasütéssel ünnepeltük meg, méghozzá Allan több mint százéves nagymamájának a több mint 70 éves serpenyőjében.

Emese

December 27. Emese a kölcsönzős

Reggel lementünk a csónakházba, és délután négyig ott is voltunk. Két fő volt bejelentkezve egy délutáni barlangtúrára, de sajnos le kellett mondanunk a nagy szél és hullámok miatt. Napközben Zsolt Allan-nel elment egy rövidebb vitorlázásra a környéken, és magukkal vittek néhány a mólón sétálgató felnőttet és gyereket ingyen, hogy reklámozzuk a katamarán vitorlázást. Én addig kiadtam három egyes és két páros kajakot, úgyhogy 145 dollárt kerestem a Kayak Karitane-nek. :-)

Este a folyótorkolatban gyakoroltuk a vízből mentést kajakkal. Ez úgy történt, hogy egyikünk megpróbált eszkimófordulót csinálni, és ha nem sikerült, akkor a másik kimentette. Mentés közben mindent úgy csináltunk, ahogy azt élesben kell. Persze a nagy hullámok között kint a tengeren, pánikoló vendégekkel kicsit más a mentés, mint most nekünk volt, ezért el is határoztuk Zsolttal, hogy majd gyakoroljuk hullámok között is. Az eszkimófordulót csak Zsolt tudta megcsinálni, és ráadásul elsőre, nagyon ügyes volt (tengeri kajakkal még nehezebb, mint egy vadvízi hajóval). Most jól jött neki a vadvizes múltja, mert igaz, hogy öt éve nem próbálta már az eszkimófordulót, de előtte jól begyakorolta. Én sosem gyakoroltam, így nem is tudom, most viszont itt van rá néhány hónap, hogy megtanuljam. És mentségemre legyen szólva, Allan sem tudta megcsinálni. :-)

Emese

újságcikk Karitane-ról

A helyi, megyei lap az Otago Daly Times december 26. számában megjelent egy cikk a helyről ahol lakunk. 
A Kariatane félsziget egy régóta lakott hely ahol az itteni őslakosok a Maorik megtelepedtek. A cikk bemutatja azt a tanösvényt, amely ezen keresztül kanyarog (és amit mi séta és futóútvonalnak használunk :).A cikket majd máskor lefordítom :), de a tetején látható térkép segít elképzelni a helyet, ahol lakunk. A két kis piros csillag egyike a házunkat (Coast road 140.) a másik a "csónakházat" (wharf) jelöli. Ránézve egyből látszik, hogy miért telepedtek meg itt a Maorik, a félszigetet ugyanis az óceánpart két, majd kilométeres stranddal és a Waikouati folyó torkolata határolja... 
A december 21. hétfő című bejegyzésben a felső fotó a térképen jelölt 4-es pontnál készült.

Zsolt