a torkolat estefelé

kanalasgémek

2010. Január 2. Autózás a Déli sziget déli részén

Napok óta erős szelek fújnak, nem tudunk kajaktúrákat vezetni.Ma ráadásul esett az eső és hideg is volt reggel, úgyhogy a csónakházat sem nyitottuk ki. (Ha a tengeren nem is lehet kajakozni a szél és hullámok miatt, a folyón majdnem mindig lehet, ezért, ha egyébként jó idő van, ki szoktuk nyitni a csónakházat.) A szokásos reggeli tépelődés után, hogy mit csináljunk ma (Allan nem egy előre tervező típus), szerencsére úgy döntött a társaság, hogy ha már nem tudunk kajakozni, akkor menjünk le délre autóval a Catlins Coast nevű partszakaszra, ami már nincs nagyon messze a Déli sziget legdélebbi pontjától. Catlins Coast-ra két úton lehet eljutni, mi nem az autópályát, hanem a partmenti szebbik utat választottuk, így Zsoltnak és nekem alkalmunk volt szemügyre venni a kisebb és nagyobb öblöket. Dunedin után az első kettő, St. Clair Beach és Blackhead a szörfösök kedvelt öblei, a hatalmas hullámokat látva nem is csodálkoztunk ezen. Taieri Mouth-nál megálltunk, és a folyótorkolatnál piknikeztünk. A Taieri folyón egyszer jó lenne felevezni, mert a kezdet nagyon ígéretes, kétoldalt őshonos növényekkel benőtt hegyoldalakkal és különböző szárazföldi és vízi madarakkal. Egy egyórás tanösvény is vezet a folyó mellett, azt is jó lenne végigsétálni.

Továbbhaladva még mindig dél felé két nagyon szép parton is megálltunk: Bull Creek-nél, ahol Zsoltot teljesen belepte egy hullám, miközben önfeledten fotózott a sziklákon, és Chrystalls Beach-nél, ami arról kapta a nevét, hogy apró kristályszerűen csillogó kavicsok alkotják a partját. Nagyon érdekes, hogy minden öbölben kicsit más színű és formájú kagylók, kövek találhatóak.

Mire hazaértünk, este hat óra lett, és egész szép idő, úgyhogy Zsolt elment futni, én pedig kajakozni a folyón felfelé. Úgy 6-8 kilométert lehet felfelé menni a Waikouaiti folyón a torkolattól. A végefelé már egész keskeny és sekély a folyó, itt rengeteg madárral lehet találkozni. Nagyon jól meg lehet figyelni őket, ha csöndben kajakozol, mert egyáltalán nem ijedősek. Ma több kingfisher (jégmadárhoz hasonló kék-narancssárga madár) repkedett körülöttem, egy black sheg (kormoránhoz hasonlító madár) két-három méterre repült el felettem, nagyon közel csurogtam el két spoonbill (kanalasgémhez hasonlító madár) mellett, akik egy vízből kiálló faágon ücsörögtek teljes nyugalommal, és fél órán keresztül figyeltem egy tőlem pár méterre vacsorázó white-faced heron-t (szürke gémhez hasonlító madár). Jó kis madárleső túra volt!

Emese

az első élmények

Képeket szeretnénk ide feltenni, de sok minden történt, így fotózásra nem maradt idő, marad a szöveg...
Tehát első élmények:
mottó: "Hát hittékvo'na, hogy egysze' együn önökhöz a Bókember?"

Tegnapelőtt érkeztünk Új-Zélandra, és már egy csomó minden történt velünk! Egy rossz és sok jó. A rossz az, hogy vámellenőrzésnél valamiért minket szúrtak ki, és átnézték az összes csomagunkat, így több mint egy órát ültünk még a repülőtéren, miután leszálltunk. Állítólag azért csinálnak ilyen rutinellenőrzéseket, mert kábítószert keresnek. Jó vicc, pont nálunk...
Na, de aztán minden jól alakult. Aznap, mikor leszálltunk a repülőről Christchurch nevű városban, ott is aludtunk egy hostelben. Nem is csináltunk mást, csak aludtunk egy jót. Másnap reggel nyolckor buszra ültünk, azaz jött értünk a szállásra az a busz, amit még otthonról lefoglaltunk, és a busszal öt órát utazva ideértünk Karitane-ba, ahol lakunk. Rhonda, a feleség jött értünk, később megjött Allan, a férj is. Kicsit beszélgettünk velük, és elfoglaltuk a szobánkat. Egy nem túl nagy, de szép szobánk van. Van benne egy ágy, két komódszerűség, egy nagy tükör, egy fotel, egy kis asztal és egy állólámpba. Az ablakok a kertre néznek, és a teraszról látjuk a helyi folyó torkolatát, ami az óceánba ömlik és az óceánt is. Kicsit beszélgettünk a házigazdákkal (egyelőre elég nehezen értjük őket, mert igen érdekes az új-zélandi akcentusuk), aztán elmentünk Allan-nel, mert délután öt amerikai turistát vitt ki élővilág túrára (innentől kezdve úgy írom majd, hogy wildlife túra) a nagy katamarán vitorlásával (összesen 20 ember fér el rajta). Jó volt nagyon, láttunk oroszlánfókákat tíz méterről, kis kék pingvineket úszni és rengeteg vízimadarat, többek között a világ legnagyobb albatroszát. Olyan gyönyörű volt a táj, hogy nem tudtunk betelni vele. Dimbes-dombos, sziklás a part, és csupa zöld minen. Sok kis öböl tagolja a partot, és vannak kis barlangok is, ahova be lehet evezni.
Képeket még nem csináltunk, de fogunk, és küldünk nektek. A vitorláson vacsoráztunk a turistákkal, nagyon finomat, kétféle halat, kolbászt, salátát, kenyeret és valami kukoricás röszti félét. A túra végére nagyon elfáradtunk, mert még nem állt át a szervezetünk az itteni időszámításra, úgyhogy gyorsan elmentünk aludni.
Ma reggel elmentünk sétálni a partra, most levelet írok nektek, délután pedig jön a mélyvíz, mert meghívtak bennünket családi karácsonyra, ami kicsit ugyan korán van, de nincs mit tenni, mennünk kell, hogy beilleszkedjünk...
Emese

Ahogy megérkeztünk a helyre (olyan mint a legszebb erdélyi hegyek rengeteg zöldel és sok birkával csak éppen itt a domb aljában ott az óceán..!) egyből elmentünk a házigazdával egyet vitorlázni, mert vitt egy esti útra pár turistát.
Szerintetek milyen érzés lehet az érkezés után pár órával, este 6kor, kihajózni egy 20!!! személyes katamarán vitorlással, 10 méterről nézni ahogy verekednek az oroszlánfókák, megismerni 3 új kormorán fajt (Spotted Shag, Stewart Island Shag, Litle Black Shag),látni költeni kanalasgémeket (spoonbills) látni felszállni a vízről a világ legnagyobb albatroszát, (szárnyfesztáv 3,5méter!!!, Royal Albatross) aztán még a hajón enni kétféle halat (Tarakik (ejts törki), Moki)...?
Eddig tart lent Emese levele. De mivel nem volt net 1 napig, most még tudok írni pár dolgot.
Tegnap
Reggel elmentünk kerülni egyet a település körül, megnéztük a 100m-re lévő folyótorkolatot láttunk megint madarakat (valamilyen gém:White faced Heron, valamilyen gázlómadarat: Oystercatcher és sok kanalasgémet (Spoonbill)

Vittük a házigazdák 3 kutyáját is: 1 begle és két labrador, 1 világos és 1 sötét barna...

Hát elég szép kis 1 órás séta volt érintve a folyó torkolatát, két öblöt az oceánpartot, közte 20 méter magas parti sziklafalakkal..

Séta után megjött a házigazda és hozott 10-12 db fél kilós rákot (common swimming crab vagy padling crab) amit egyből forróvízbe dobtunk és megmutatta, hogyan kell kivarázsolni belőle a nagyon édes húst.(egyébként aznap jó volt a fogás, 300kg-ot fogott Allan egy délelőtt ebből a szörnyből... Lett vagy egy kiló rákhúsunk amiből finom kaja készült az esti bulira. Hozott még egy nagy angolna szerű halat, amit 1 óra alatt megfüstölt szintén a bulira.. Ja séta közben szedtünk sok kis csigákat, amit megfőztünk és megettünk ropi helyett..

Aztán este egy családi karácsonyi vacsorára voltunk hivatalosak a háziasszonyunk Rhonda családjához egy farmra aminek a közepén állta a ház egy angol botanikuskert közepén 2-300 éves fákkal meg minden. A ház meg úgy volt berendezve mint egy 100 éves angol arisztokrata birtok... Szóval belecsöppentünk egy nagyon laza 50 fős családi buliba..

Ma reggel megvolt az első kajakozás. Barlangi tengeri kajak a pár km-re lévő nagy parti homokkő sziklák aljában...

Bementünk vagy öt barlangba kajakkal. a leghosszabb kb. 100m, cseppkőbarlangszerű néha nagyon szűk és szép hely.

Láttunk bent világítosszemű vízi rákokat, homokban ugráló rákokat (sandhopers), polipokat.

A madarakat már nem említem, de az a néhány oroszlánfóka tőlünk 2-3 méterre nem volt rossz...

Aztán visszafele vihar... Nagy buli volt benne visszaevezni...

Ezután kajakmosás, majd csodálkozás amikor a házigazdánk egyik fia, Bruck befutott a kikötőbe újabb kb 300kg rákkal.

Meg jött egy másik halász,nagyon sok nagy hallal. Csak a cápákat ismertük fel...

Délután meg beugrottunk a nagyvárosba, közbe megnéztük a világ legszebb öbleit, és voltunk egy helyi kajak boltban 3 ettünk fishandchips-et (egy kínai fishandchips-ezőnél)

Ja és még egy meglepetés mára: az már idáig is feltűnt, hogy nagyon jól főznek a háziak, de az új hír, hogy pár éva adták el az éttermüket ami egy fisendcsipszező volt és amivel megnyerték azt a versenyt, hogy az ország legjobb étterme.. Fénykorukban 30 alkalmazottal 6 tonna halat sütöttek per hó!!!!

Na mindegy majcsak lesz valahogy... Ha összeszorított fogakkal is de kibírjuk...

Zsolt