2010. Január 2. Autózás a Déli sziget déli részén

Napok óta erős szelek fújnak, nem tudunk kajaktúrákat vezetni.Ma ráadásul esett az eső és hideg is volt reggel, úgyhogy a csónakházat sem nyitottuk ki. (Ha a tengeren nem is lehet kajakozni a szél és hullámok miatt, a folyón majdnem mindig lehet, ezért, ha egyébként jó idő van, ki szoktuk nyitni a csónakházat.) A szokásos reggeli tépelődés után, hogy mit csináljunk ma (Allan nem egy előre tervező típus), szerencsére úgy döntött a társaság, hogy ha már nem tudunk kajakozni, akkor menjünk le délre autóval a Catlins Coast nevű partszakaszra, ami már nincs nagyon messze a Déli sziget legdélebbi pontjától. Catlins Coast-ra két úton lehet eljutni, mi nem az autópályát, hanem a partmenti szebbik utat választottuk, így Zsoltnak és nekem alkalmunk volt szemügyre venni a kisebb és nagyobb öblöket. Dunedin után az első kettő, St. Clair Beach és Blackhead a szörfösök kedvelt öblei, a hatalmas hullámokat látva nem is csodálkoztunk ezen. Taieri Mouth-nál megálltunk, és a folyótorkolatnál piknikeztünk. A Taieri folyón egyszer jó lenne felevezni, mert a kezdet nagyon ígéretes, kétoldalt őshonos növényekkel benőtt hegyoldalakkal és különböző szárazföldi és vízi madarakkal. Egy egyórás tanösvény is vezet a folyó mellett, azt is jó lenne végigsétálni.

Továbbhaladva még mindig dél felé két nagyon szép parton is megálltunk: Bull Creek-nél, ahol Zsoltot teljesen belepte egy hullám, miközben önfeledten fotózott a sziklákon, és Chrystalls Beach-nél, ami arról kapta a nevét, hogy apró kristályszerűen csillogó kavicsok alkotják a partját. Nagyon érdekes, hogy minden öbölben kicsit más színű és formájú kagylók, kövek találhatóak.

Mire hazaértünk, este hat óra lett, és egész szép idő, úgyhogy Zsolt elment futni, én pedig kajakozni a folyón felfelé. Úgy 6-8 kilométert lehet felfelé menni a Waikouaiti folyón a torkolattól. A végefelé már egész keskeny és sekély a folyó, itt rengeteg madárral lehet találkozni. Nagyon jól meg lehet figyelni őket, ha csöndben kajakozol, mert egyáltalán nem ijedősek. Ma több kingfisher (jégmadárhoz hasonló kék-narancssárga madár) repkedett körülöttem, egy black sheg (kormoránhoz hasonlító madár) két-három méterre repült el felettem, nagyon közel csurogtam el két spoonbill (kanalasgémhez hasonlító madár) mellett, akik egy vízből kiálló faágon ücsörögtek teljes nyugalommal, és fél órán keresztül figyeltem egy tőlem pár méterre vacsorázó white-faced heron-t (szürke gémhez hasonlító madár). Jó kis madárleső túra volt!

Emese