Január 28. Mérges fóka és barátságos oroszlánfóka

Ma két túrát is vezettem a barlangokhoz, köszönhetően a tökéletes kajakos időnek. Reggel Peter-t és Villiam-et vittem túrára, és ez alkalommal meg is tudtuk nézni a barlangokat. A kisfiú miatt nem mentünk messzire, de így is be tudtunk evezni a Noisy-ba, Pink Cathedral-ba, Caramel-be és Tommo’s Cave-be. De hogy ma sem maradjunk izgalom nélkül, furcsa kalandunk volt egy fókával (New Zealand fur seal). Ezek a fókák általában barátságosak, nem foglalkoznak az emberrel, fülük botját sem mozdítják, ha ugyanazon a parton sétálgatsz, ahol ők heverésznek, vagy két méterre kajakozol el mellettük. Ezért nagyon furcsa az, hogy amikor ma reggel kiszálltunk a kisbuszból, egy fóka megtámadott bennünket. Nem is láttuk, mikor megérkeztünk, mert akkor még kicsit messzebb ült tőlünk, de amikor elkezdtük kipakolni a túrafelszerelést, elkezdett rohanni felénk morogva. Szerencsére a fóka egyáltalán nem mozog gyorsan a szárazföldön, úgyhogy mindig el tudtunk ugrani előle, mikor már csak egy-két méterre volt tőlünk, de folyamatosan kergetett bennünket az autó körül. Végre nagy nehezen minden felszerelésünk a kajakokba került, és vízre tudtunk szállni, de csak egy arrafelé sétálgató férfi segítségével, aki látván szorult helyzetünket, magára vonta a fóka figyelmét, hogy őt kezdje kergetni elyettünk. Még a vízen is úszott utánunk egy darabig, aztán eltűnt. Örültem, hogy nem zargat tovább bennünket, mert kicsit azért ijesztő, amikor egy melledig érő fóka mérgesen rohan feléd. :) A túra ezután már szerencsére izgalmak nélkül telt, csak a táj és a barlangok szépségére kellett koncentrálnunk.

Délután két helybélit vittünk el a barlangokhoz, Dave-et és Allan-t (másik Allan), akiknek van saját kajakjuk, és szoktak a folyónk evezgetni, de a tengerre nem mernek még kimenni vezető nélkül. A túrát én vezettem, de Allan és Zsolt is jött velünk fotózni. Velük már tovább eveztünk, bejártuk az összes barlangot, amelyek a túránkban szerepelnek. Helyi kajakosaink teljes ámulatban voltak, hogy milyen különlegesek és nagyok a barlangok, nem is tudták, hogy milyen csodák közelében laknak. Egyfolytában fényképeztek, ezért nagyon lassan haladtunk, és viszonylag későn értünk partot. De talán ennek köszönhetően találkoztunk Herold-dal, a Karitane folyótorkolatnál lakó hím oroszlánfókával. Herold nagyon nagy állat, és bár az oroszlánfókák szoktak agresszíven viselkedni, ő nagyon barátságos, mert ismeri Allan-t. Allan rögtönzött is nekünk egy kis show-t: beugrott a kikötő mellett horgonyzó hajóba, és elkezdte ütögetni a hajó oldalát, mire Herold odaúszott, és kiemelte hatalmas fejét a vízből. Allan mondta, hogy korábban meg is simogatta, de a természetvédők azt mondták, hogy ez nem helyes, mert nem jó, ha az oroszlánfókák megszokják az ember közelségét, így azóta ezt nem teszi. Nekünk mindenesetre nagyon nagy élmény volt egy óriási oroszlánfókát ilyen közelről természetes környezetében látni.

Emese