2010. május 7., péntek

az utolsó nap Karitane-ben

Holnap útra kelünk a kis bérelt lakóbuszunkkal és a maradék egy hónapot utazással töltjük Új-Zélandon (meg egy kicsit Sydney-ben). A bejegyzések a naplóban jelentősen megritkulnak majd - kábé egy sem lesz - mert a civilizációtól szinte mindig távol leszünk. 
Addig is egy kis mozi amit Emese rendezett, ajándékba Rhondának és Allannak az élményeinkről:



nyelvhal, zöldkagyló, groper

Rhonda megkérdezte,mit akarunk enni az utolsó napokban, mi fog legjobban hiányozni. A hal! Ezért tegnap előtt nyelvhal (Sole) volt a vacsora, tegnap - a "hivatalos" búcsúvacsorán - zöldkagyló (Green Mussel) és Groper, és ma, levezetésnek egy kis fish and chips.
Időrendben:


2010. május 6., csütörtök

Ailsa

Nagyon jól összebarátkoztunk a szomszéd nénivel, Ailsa-val (ejtsd: elza), mivel ő is szereti Új-Zélandot és nagy madarász is. Kaptunk is tőle egy nagyon szép madárhatározót, mi meg búcsúzóul adtunk neki egy fotót két albatroszról, amit szeretett.
Még itt sem hétköznapi a ház (pláne otthon) amiben lakik, csak kicsit unalmas, hogy a nappaliban a hálószobákban a konyhában és a teraszon is ugyan az a kép van a falon - a folyótorkolat és a félsziget az óceánnal...

2010. május 5., szerda

sushi

Eddig még nem próbáltam, de érdemes volt várni, mert így megtörténhetett, hogy életem első sushi-át egy tisztes Japán úrral Mitsu-val, fogyaszthattam, aki már csak a koránál fogva is kimaradt a gyorsétteremkultúrából és így a tradicionális japán konyha híve. 
Múlt héten - hogy a kultúrák évezredes tudása szabadon áramolhasson és keveredhessen...- elmentünk hármasban egy japán étterembe sushit enni. Mitsu Japánból, Tan Taiföldről és én Magyarisztánból. Íme:




Thank you guys for this exhilarating gastronomic adventure!:)

legyezőfarok

Biztos, hogy Új-Zéland legbarátságosabb madara a Fantail.
Ha az erdőben találkozunk, egy méterre odarepül és érdeklődve figyel.
Gyakran bejön a házba, kicsit ül itt-ott, nézelődik, aztán kimegy.
Nagyon okos,sosem repül neki az ablaknak.

Paua - kezdő és gyakorló háziasszonyoknak

1. Végy néhány feketelábú-pauát (Black-foot Paua)
De ne is inkább vegyél neoprénruhát, búvárszeműveget, meg a speciális sziklárolpaualeszedő kést és szedjél párat (szigorúan 12 cm fölött maximum 10db-ot/nap)

2. Határozott mozdulattal,  szabadítsd meg a házuktól őket (közben magadat erősítve mondogasd: gyerekek "az élet nem habostorta")


3. Az utolsó próbatétel: aképeken lévő érdekes fa eszköz funkciója ugyan az mint a hús klopfolóé, és nagyjából úgy is kell használni. A Paua nem hasonlít más kagylókra abban, hogy egyáltalán nem lágy-nyúlós-ragadós a húsa, hanem olyan mint egy nagydarab nyers marhahús. Ezért sütés előtt puhára kell kalapálni... hajrá!


Ezek után már csak meg kell sütni lisztben megforgatva, kevés vajon, só, bors és kész.

2010. május 2., vasárnap

Hangi – Bográcsozás maori módra

Új-zélandi barátaink mindent megtesznek azért, hogy minél több helyi dolgot kipróbáljunk, mielőtt búcsút mondunk az országnak. Amikor Allan öccse, Graham, megtudta, hogy még nem ettünk hangi ételt, szervezett nekünk egy hangi estét. A hangi az a mód, ahogyan a maori emberek hagyományos készítették el az ételeiket: egy földbe ásott gödörbe tették a különböző húsokat és zöldségeket forró kövekkel együtt, majd földdel fedték le a gödröt. A tiszteletünkre rendezett hangi estén Graham volt a “hangi mester”, akinek a szerepe hasonló a mi bográcsozásainkon a “főszakács” szerepéhez: amikor az elfogyasztott alkohol hatására egyre több az önkéntes szakértő, és mindenki másképp keverné-fűszerezné az ételet, akkor az ő szava a döntő. Graham igyekezett a lehető legtöbb dolgot a hagyományoknak megfelelően csinálni, hogy teljes legyen számunkra az élmény. Kezdetnek fel kellett ásni a gyepet Allan-ék kertjében (Allan szerint: “mindent a magyarok kedvéért” :), majd a kiásott gödröt lefedték nagy fahasábokkal és vasdarabokkal (utóbbi XX. századi újítás). Amikor a fák elégtek és vasak felforrósodtak, a parazsat kilapátolták a gödörből, a vasakat pedig otthagyták az alján. Csirkét, disznót, tököt, káposztát és burgonyát tettek káposztalevelekre egy flax-szel (len) körbefont kosárba, azt pedig a gödörbe helyezték, és elföldelték. Ezután már csak néhány órát kellett várni, hogy megfőjön az étel. Furcsa volt a “friss sírhalom” kinézetű tűzhely mellett üldögélni, az pedig egyenesen érthetetlen volt számunkra, hogy a gödörből kilapátolt jó kis parázson miért nem sütöttünk legalábbis addig szalonnát. Lehet, hogy azért, mert akkor Új-zélandi barátaink rájöttek volna, hogy kár a sok hűhóért, a majdnem semmilyen ízű hangi ételeknél ezerszer jobb egy jó kis sült szalonna és szalonnazsírral átitatott kenyér paradicsommal. :)



cepe

nem találkoztam még itt senkivel aki ette vagy ismerte volna a gombákat, ezért nem is tudják, milyen értékek nőnek a kertben...

2010. április 26., hétfő

Marihuána

A marihuána fogyasztása Új-Zélandon legális, csak a termesztőket büntetik. Az egyik évben helikopterről permetezve próbálták az illegális ültetvényeket felszámolni, de a helikopterek propellere még jobban szétszórta a növények magját, és vadon nőtt a marihuána egy csomó helyen sokak nagy örömére. Allan egyik barátja, aki abból élt abban az időben, hogy mohákat gyűjtött az erdőben eladásra, egy szép napon belebotlott egy ilyen marihuána ültetvénybe. Gondolt egyet, és moha helyett aznap marihuánát gyűjtött, nem is keveset. Learatta és hazavitte az egész ültetvényt. Ezek után nyugodtan feltehette volna a lábát az asztalra élete hátralevő részében, ha nem adta volna el az egészet a kocsmában 1000 dollárért (kb. 140.000 Ft)…

hozzunk közös áldozatot a környezetünkért

2010. április 23., péntek

szavak

Annak aki Új-Zélandra szeretne jönni lakni, lenni, enni, pláne iskolába járni annak mindenképpen elő kell vennie a következő két listát. 
Az első az új-zélandi szleng ami elengedhetetlen a mindennapokban, ha meg akarod érteni a srácokat az egyetem büféjében.A kiejtés persze ebből nem derül ki. Hogy mindjárt az elején kezdjem: yes; ejtsd: jisz...
A második az AWL vagy academic word list azaz nemhétköznapiangol szólista.Ezek azok amikkel a tankönyvekben találkozol, és ha nem ezeket használod a dolgozataidnál, akkor biztos nem fogsz diplomázni. Nagyjából 5000 szó, számozott listákba szedve a gyakoriságuk szerint. Csak elszántaknak.

2010. április 22., csütörtök

Gus


Valószínűleg így írják a kutyánk nevét. Van ugyanis egy kutyánk, egy csokibarna színű labrador, aki első ránézésre félelmetesnek tűnik, mert erős és nagyfejű, de igazából egy szelíd kétéves kölyökkutya. Még nem tanulta meg, hogy ne húzza a pórázt, és mindig visszajöjjön séta közben, de tanulékony. Allan fia, Brock a gazdája, aki most Európában nyaral, úgyhogy Gus egy hónapig nálunk vendégeskedik. Sokszor mi visszük sétálni, és adunk neki vacsorát, ha a házigazdáink elfelejtik. Már néhány szót tud magyarul, az “ookooooos”-t mintha értené, de arra, hogy “ül” még nem reagál.

2010. április 20., kedd

Fekete-fehér csigaforgató (Pied Oystercatcher)


Eric

Mennyire valószínű, hogy a Dunedin-Karitane menetrend szerinti távolsági buszon egy Angliában született és jó-pár éve Új-Zélandon élő ember az 1991-ben kiállított fényképes BKV bérletét mutatja, meg a  kis műanyag tokba, hátra becsúsztatott réz két és alumínium egyforintost? Aztán előveszi azt a kis könyvet ami olyasmi, mint egy személyi-igazolvány (volt),  rajta, hogy Tartózkodási Engedély és felhívja a figyelmemet, hogy elöl még a "népköztársaság" (így mondja, magyarul) címere van, de benne már az új.
Budapesten élt, dolgozott két évet, egy akkor bejövő nagy nemzetközi kontrolling cégnek programozott. A felesége a Pethő Intézetben tanulta a módszert, amit aztán Angliában honosított meg. Megélte az első nagy választást ezért is tudja mondani megtévesztően jó kiejtéssel, hogy "függetlenkisgazdapárt, fidesz,mdf". Lakott a "másodikkerületben" a "jánoskórház" mellett. Én nem tudom,de ő tudja melyik volt a "felszabadulástér" és a "vöröshadseregútja". Utazott "esztergom"-ba "volánbusz"-al, emlékezett a "baziliká"-ra meg a "komp"-ra a Dunán, meghogy "szentendré"-ről "hév"-el mentek haza.
Összefutunk néha a buszon és jókat beszélgetünk mindig. Eric időnként belesző egy-egy magyar szót mint legutóbbis, hogy "elkelképosztástalanítottátok" (a hülyeség az megyen, mi :).
Kérdeztem, hogy nem költöznek-e vissza Angliába? Mondta, hogy "No, it is my hazám".
Szép, nem?

megint albartosz

2010. április 19., hétfő

nézzünk el messzire

Ez a napló nem erről szól, de mégis szükséges egy "könyvjelző" ide, hogy ne felejtsünk el megállni és elnézni messzire. Meghalt Popper Péter és Schwajda György.

2010. április 18., vasárnap

2010. április 17., szombat

csak egy kavics

levetett bőrök mindenhol

Húzom a vontát!

Valakinek az az álma, hogy körbeutazza a világot, van, akinek az, hogy feljusson a Mount Everest csúcsára, van, akinek az, hogy sok gyereke és nagy családja legyen…
Nekem is sok ezekhez hasonló álmom van, amelyeknek egy része már meg is valósult. Az egyik itt valósult meg, Új-Zélandon: Szerettem volna megtanulni kajakvontát húzni. Hát most húzom! :)

A világ minden tájáról


Kíváncsiságból számba vettem, hogy hányféle nemzetiségű turistát vittem eddig kajakozni:
Új-Zéland
Ausztrália
Anglia
U.S.A.
Kanada
Németország
Franciaország
Ausztria
Csehország
Tájföld
Malájzia

A vitorlástúrákon ennél még többféle nemzetiségű emberrel találkoztunk, nem is tudnám az összeset felsorolni.

Április 16. Vitorlázás gyerekekkel

Tegnap délután hatalmas gyerek siserehad rohamozta meg Caprice-t. 60 kis hajóst vittünk el vitorlázni három körben. Az első két kérdése szinte mindegyiknek az volt, hogy van-e cápa a vízben, és hogy mi lesz, ha felborulunk. Aztán egyre magabiztosabbak lettek a fedélzeten, és még a kormányzást is kipróbálhatták.





Április 10. Esti kajaktúra a barlangokhoz

Különösen jól sikerült a mai kajaktúránk a barlangokhoz. Odafelé délutáni fényekben, visszafelé már naplementében eveztünk. Szélcsend volt, de a tenger azért szerette volna, hogy gyakoroljuk az oldalról jövő hullámokban evezést, ezért időnként küldött nekünk egy-egy nagyobb hullámot.