Valószínűleg így írják a kutyánk nevét. Van ugyanis egy kutyánk, egy csokibarna színű labrador, aki első ránézésre félelmetesnek tűnik, mert erős és nagyfejű, de igazából egy szelíd kétéves kölyökkutya. Még nem tanulta meg, hogy ne húzza a pórázt, és mindig visszajöjjön séta közben, de tanulékony. Allan fia, Brock a gazdája, aki most Európában nyaral, úgyhogy Gus egy hónapig nálunk vendégeskedik. Sokszor mi visszük sétálni, és adunk neki vacsorát, ha a házigazdáink elfelejtik. Már néhány szót tud magyarul, az “ookooooos”-t mintha értené, de arra, hogy “ül” még nem reagál.
Menő, jól áll nektek a kutyi.... :)
VálaszTörlés