2010. április 2., péntek

Mese a nagy halakról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény és egy leány. Ez a legény és leány egy nagyon szép országban élt az üveghegyen túl, egy dolog nem volt csak ott: nem volt óperenciás tenger, és tengernyi hal sem benne. Nem is ettek ám sok halat, mert lusták voltak három napot és három éjszakát ülni a folyók és tavak mentén, hogy halat fogjanak, mert ebben az országban türelem kellett ám a halfogáshoz, és hát nem volt meg a kellő tudásuk sem hozzá. Egyszer aztán gondoltak egyet, és elindultak szerencsét próbálni. Mentek-mendegéltek hét napon és hét éjen át, míg az óperenciás tenger partjára értek, ahol találkoztak egy halásszal. A halász nagyon jó ember volt, és felfogadta őket szolgálatába. Szorgalmukért cserébe egy szép napon elvitte őket a tengerre horgászni, és megtanította őket arra, hogyan kell tízkilós Groper-eket fogni, nem hármat, hanem ötöt fél óra leforgása alatt. A halak ugyan mondták a legénynek és a leánynak, hogy dobják őket vissza a vízbe, és teljesítik három kívánságukat, de azok inkább hazavitték, és jól megették őket.
Aki nem hiszi, járjon utána!









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése