Szörf

Gondoltam,minden olyat megtanulok amit aztán otthon is tudok hasznosítani, ezért múlt hétvégén kétnapos szörfoktatáson voltam...

 Az egyetem sok jó sportprogramot szervez, ez is egy ilyen volt. Kezdőknek, profi oktatókkal, tanuló deszkával, igazi hullámokon. 

Szombat reggel találkoztunk a Unipol (az egyetem sport központja) előtt és elindultunk hullámokat keresni. Először egy Dunedin közeli partot néztünk meg (Aramoana) de az olyan volt, mint a Balaton szélcsendben, úgyhogy az oktatónk (Pete McLachlan, 50 év körüli profi szörfös és oktató) kiadta a parancsot, irány Karitane  Beach (örültem nagyon mivel onnan autóztam be reggel) (a baloldali térképen a félsziget alatti rész). Jól döntött mert ott voltak hullámok, nem túl nagyok, nekünk valók. Beöltözés és szárazföldi oktatás után(hogy kell bemenni, hogy kell elkapni a hullámot, hogy kell felállni) mentünk is próbálkozni. A víz kb 16 fokos, de csak az első 5 perc rossz a neoprémben, aztán a mozgás meg az adrenalin átmelegít. 

Eddig úgy tűnt a képeken a szörf csak egy jó játék azoknak a srácoknak akik lusták valami megeröltetőt csinálni és én sem találok hasonló kemény sportot mint a túrasí. Na most ez megdőlt. Két óra alatt az összes erőnk elfogyott és már akkor biztos volt a másnapi izomláz. Persze látványos dolgokat nem értünk el, a hétvégi cél mindenkinek az egyszer felállni a deszkán volt, ezt szombaton mégcsak megközelíteni sikerült, de azt már éreztük, hogyha egyszer kipróbálod akkor nem nagyon akarod abbahagyni ezt a sportot..

Másnap reggel Dél fele indultunk a Taieri Mouth-hoz, mert gondolták az oktatók, hogy mostmár belekóstolhatnánk a rendes hullámokba is. (a másik egy fiatalabb srác Nathan Shaw szinténzenész, amellett dizájn szakon végzett az egyetemen és most szörfdeszkákat gyárt).

Na ott megkaptuk tényleg. Kérdeztem Pete-t, hogy ezek mekkorák, azt mondta 1 méter, de a szörfösök mindig kevesebbet mondanak... Igaziból meg ha a víz felszínén álltam volna akkor abban a pillanatban amikor átbukott és szép vízesésként zúdult  le kinyújtózva sem értem volna fel a hullámok tetejét... De mivel soha nem a víz felszínén állsz hanem fekszel a deszkán és nézel hátrafelé, ez ott egy kicsit más érzés mint a partról

gyönyörködni... Emellett tőlünk délre a parthoz egész közel van ott egy sziget ami egy nagyon erős észak felé menő áramlatot okoz a parttal párhuzamosan egy 50 méteres sávban. Itt megtudtuk, hogy mi az, hogy nehéz fizikai munka. A legnagyobb nehézség a bejutás volt a szemben jövő hullámokon és a jobbról jövő áramlaton keresztül. Aztán már csak a hátunk mögül jövő hegyet kellet túlélni. 

Ezek után nagyobb tisztelettel nézem az unalmas lassított felvételeket amin a kissrác az átbukó hullám vízesés szerű alagútjában szörfözget vidáman. Kb olyan érzés a hátad mögött egy ilyennel, mintha egy tehervonat elől próbálnál elfutni egy szál pálmafás rövidgatyában.

De benn a vízben ezek nem jutottak eszemben, az élmény teljesen elnyomta ezeket az aggodalmakat és mindenki nagyon élvezte! Az oktatók fél óránként kihívtak pihenni, átismételni a felállást és elmondani mire figyelj. Ez nagyon hasznos, mert mi csak akkor jöttünk volna ki amikor már nem bírjuk felemelni a kezünket és csak sodródunk a deszkán fekve :) 

Egyébként a módszerük az volt, hogy végig benn voltak velünk a vízben és mentek oda egyenként mindenkihez, mutatni, hogy mit kéne csinálni. A deszka amit használtunk egy softboard volt. Ez direkt tanuláshoz van. Méretre és formára pont olyan mint egy hosszabb szörfdeszka (kb. 2,4 m)  csak a fenekén a 3 kis "szárny" puhább műanyag és az oldala és a teteje polifoam szerű anyagból van,mert ezen könnyebb felállni és sokkal kevésbé balesetveszélyes ha eltalál.

A vége persze az lett,  hogy délután béreltem egy igazi deszkát ami azóta is itthon van és amikor csak lehet megyünk a Karitene beachre...

Csak egy dolog volt furcsa. Egész idáig azt hittem ez egy "férfi" sport. A tanfolyamon két fiú volt, velem együtt és nyolc lány...

(Képek persze nincsenek, merthogy én a vízben voltam.)