nyelvhal, zöldkagyló, groper

Rhonda megkérdezte,mit akarunk enni az utolsó napokban, mi fog legjobban hiányozni. A hal! Ezért tegnap előtt nyelvhal (Sole) volt a vacsora, tegnap - a "hivatalos" búcsúvacsorán - zöldkagyló (Green Mussel) és Groper, és ma, levezetésnek egy kis fish and chips.
Időrendben:

nem mindennapi dolgok

Nekünk nem az, ha két nappal ezelőtt, kajakozásból hazafele szedünk fekete kagylót (ami amúgy Mussel és kék) és megpároljuk ebédre. Allan mondta, hogy mielőtt meg ennénk nézzük meg, nincs e benne rák?! Merthogy némelyikbe él egy kb fél cm-es rák ( valamilyen crab) ami keserű... Benn él a kagylóban, nem nagyon lát,és azt eszi amit a kagyló. Oda rakja a tojásait (ikráit, petéit?) is. A képen szereplő kis rák sajnos már megpárolódott a rajta látható kis tojásokkal együtt....

Aztán ma meg épp a torkolatban jártunk apálykor, ilyenkor ott alig van víz és lapátolni lehet a kagylót. Nem a Mussel-t hanem a Cockle-t. ez olyan nem túl nagy klasszikus kagylóforma és fehér. Szedtünk és ettünk megint csak párolva tésztával. Otthon ugye a harminc egynéhány kagylónak a héját kitennénk a könyvespolcra, fűznénk nyakláncot meg osztogatnánk a legjobb barátoknak itt meg megy a komposztra... De az íze jó volt!

Zsolt

December 22. kedd

 Ma reggelre szinte teljesen elállt a szél, tegnapról viszont maradtak még jó nagy hullámok a vízen, úgyhogy ma azt gyakoroltuk Zsolttal, hogy hogyan kell elmenni két szikla vagy zátony között nagy hullámverésben borulás nélkül. :) Néhány nagy hullám után kisebbek jönnek, mindig ki kell várni a megfelelő pillanatot, és akkor átevezni. Egész ügyesek voltunk. Be kell vallanom, hogy Zsolt ügyesebb itt a tengeren, mint én, ha már tudna angolul, neki kellene vezetnie a túrákat, nekem meg keresni valami síkvizet. :)  Karitane Beach-en pedig kipróbáltuk, hogy milyen a nagy hullámokkal kivitetni magunkat a partig, ez is jól ment, nagyon élveztük. Én azt, hogy nem borultam be, Zsolt meg csak úgy a hullámokat…. :-)

Mielőtt kikötöttünk volna, Zsolt szedett egy csomó fekete kagylót (itt: blue mussel), amit aztán Allan-nel megfőztek,

és az volt a vacsi. :) Allan mondta is, hogy itt aztán senki sem hal éhen, van rengeteg kaja a tengerben, csak ki kell fogni.
Azt is megtudtuk, hogy ezt a jó kis fekete kagylót, amit mi Horvátországban úgy szeretünk enni, az új-zélandiak lefitymálják, mert nekik van sokkal finomabb green mussel-jük, ami ráadásul  nagyobb is, mint fekete tesója.

Emese