oroszlánfóka

Jó nagy még a képen is és nem tűnik túl megbízhatónak, de itt  barátkozott az emberekkel, miután a hajó hátuljában lévő dobozból kivett és megevett két barracudát. Persze tele hassal nyugodtabb az ember...

Február 14. Megjöttek a delfinek!

Már eddig is nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, amiért annyi különleges élőlénnyel találkoztunk itt Új-Zélandon, a mai nap mégis felül tudta múlni az eddigieket. A ma esti vitorlástúrán az összes tengerlakó úgy határozott, hogy megmutatja magát nekünk. A kis kék pingvinek (blue penguin) olyan közel ringatóztak a hajónkhoz, hogy láthattuk tollazatuk gyönyörű zöldeskék színét a lemenő nap fényében. Egy hatalmas oroszlánfóka többször körbeúszta a vitorlásunkat, hogy jól megfigyelhessük elképesztő méreteit, és közben kíváncsian tekingetett nagy szemével ránk. Az ÚZ-i fókáknak is éppen a mi vitorlásunk közelében támadt kedve az óceánban lubickolni, az albatroszokról pedig már nem is beszélek. Kezdtünk telítődni az élményekkel, mikor Allan elkiáltotta magát, hogy “Delfinek jobbra!” Éppen Zsolt vezette a katamaránt, de Allan átvette tőle, hogy láthassa ő is a delfineket. A hajó oldalához futottunk, és megpillantottunk egy csomó kis Hektor delfint (Hector’s Dolphin) fel-le ugrándozn a vízből, és hihetetlen sebességel úszni a hajónkkal. A Hektor delfin a világ legkisebb delfine, és csodálatos mintázata van. Nem győztünk betelni a látványukkal. Zsolt és két vendég gyorsan neoprén ruhát is öltöttek, maszkot és pipát ragadtak, és beugrottak a vízbe, hogy ússzanak velük. De ezek a delfinek félénkebbek rokonaiknál, a Dusky delfineknél, és az úszók felé közelítve mindig leúsztak a mélybe, úgyhogy Zsolt inkább visszamászott a fedélzetre, és a hajó orrában feküdve bámultuk őket. Nem kétséges, hogy élvezték azt, hogy a hajó orra előtt, alatt, mellett úszkálta oda-vissza, játék volt ez a javából!

Emese

Január 28. Mérges fóka és barátságos oroszlánfóka

Ma két túrát is vezettem a barlangokhoz, köszönhetően a tökéletes kajakos időnek. Reggel Peter-t és Villiam-et vittem túrára, és ez alkalommal meg is tudtuk nézni a barlangokat. A kisfiú miatt nem mentünk messzire, de így is be tudtunk evezni a Noisy-ba, Pink Cathedral-ba, Caramel-be és Tommo’s Cave-be. De hogy ma sem maradjunk izgalom nélkül, furcsa kalandunk volt egy fókával (New Zealand fur seal). Ezek a fókák általában barátságosak, nem foglalkoznak az emberrel, fülük botját sem mozdítják, ha ugyanazon a parton sétálgatsz, ahol ők heverésznek, vagy két méterre kajakozol el mellettük. Ezért nagyon furcsa az, hogy amikor ma reggel kiszálltunk a kisbuszból, egy fóka megtámadott bennünket. Nem is láttuk, mikor megérkeztünk, mert akkor még kicsit messzebb ült tőlünk, de amikor elkezdtük kipakolni a túrafelszerelést, elkezdett rohanni felénk morogva. Szerencsére a fóka egyáltalán nem mozog gyorsan a szárazföldön, úgyhogy mindig el tudtunk ugrani előle, mikor már csak egy-két méterre volt tőlünk, de folyamatosan kergetett bennünket az autó körül. Végre nagy nehezen minden felszerelésünk a kajakokba került, és vízre tudtunk szállni, de csak egy arrafelé sétálgató férfi segítségével, aki látván szorult helyzetünket, magára vonta a fóka figyelmét, hogy őt kezdje kergetni elyettünk. Még a vízen is úszott utánunk egy darabig, aztán eltűnt. Örültem, hogy nem zargat tovább bennünket, mert kicsit azért ijesztő, amikor egy melledig érő fóka mérgesen rohan feléd. :) A túra ezután már szerencsére izgalmak nélkül telt, csak a táj és a barlangok szépségére kellett koncentrálnunk.

Délután két helybélit vittünk el a barlangokhoz, Dave-et és Allan-t (másik Allan), akiknek van saját kajakjuk, és szoktak a folyónk evezgetni, de a tengerre nem mernek még kimenni vezető nélkül. A túrát én vezettem, de Allan és Zsolt is jött velünk fotózni. Velük már tovább eveztünk, bejártuk az összes barlangot, amelyek a túránkban szerepelnek. Helyi kajakosaink teljes ámulatban voltak, hogy milyen különlegesek és nagyok a barlangok, nem is tudták, hogy milyen csodák közelében laknak. Egyfolytában fényképeztek, ezért nagyon lassan haladtunk, és viszonylag későn értünk partot. De talán ennek köszönhetően találkoztunk Herold-dal, a Karitane folyótorkolatnál lakó hím oroszlánfókával. Herold nagyon nagy állat, és bár az oroszlánfókák szoktak agresszíven viselkedni, ő nagyon barátságos, mert ismeri Allan-t. Allan rögtönzött is nekünk egy kis show-t: beugrott a kikötő mellett horgonyzó hajóba, és elkezdte ütögetni a hajó oldalát, mire Herold odaúszott, és kiemelte hatalmas fejét a vízből. Allan mondta, hogy korábban meg is simogatta, de a természetvédők azt mondták, hogy ez nem helyes, mert nem jó, ha az oroszlánfókák megszokják az ember közelségét, így azóta ezt nem teszi. Nekünk mindenesetre nagyon nagy élmény volt egy óriási oroszlánfókát ilyen közelről természetes környezetében látni.

Emese

Január 6. Oroszlánfókák az öbölben

Tegnap óta egyedül tengetem a napjaimat :) a parton, mert Zsolt elkezdett nyelvtanfolyamra járni az egyetemen Dunedin-ben. De hogy ne unatkozzak nagyon, reggel egy hatalmas nőstény oroszlánfóka úszott be az öblünkbe. Sokáig ott úszkált, követte a tengerről visszaérkező hajókat némi harapnivaló reményében. Kiderült, hogy két-három oroszlánfóka állandó lakos itt, csak eddig azért nem láttuk még őket, mert ha túl sok az ember, akkor egy időre odébbállnak. Most tudtam először közelről egy oroszlánfókát (sea lion) megfigyelni, ahogyan a móló alatt úszkált oda-vissza. Eddig közelről csak a másik fókát láttuk, amelyet új-zélandi fur seal-nek neveznek, ezek mindenfelé heverésznek a szilákon és kis öblökben, és ezek úsztak el többször a kajakunk mellett. Egyelőre még nehezen különböztetem meg a két fókát, bár az oroszlánfóka nagyobb (főleg a hím), tompább az orra, és rövidebb a bajusza, és a homokos partokat szereti, míg a fur seal a sziklákat.

Emese

az első élmények

Képeket szeretnénk ide feltenni, de sok minden történt, így fotózásra nem maradt idő, marad a szöveg...
Tehát első élmények:
mottó: "Hát hittékvo'na, hogy egysze' együn önökhöz a Bókember?"

Tegnapelőtt érkeztünk Új-Zélandra, és már egy csomó minden történt velünk! Egy rossz és sok jó. A rossz az, hogy vámellenőrzésnél valamiért minket szúrtak ki, és átnézték az összes csomagunkat, így több mint egy órát ültünk még a repülőtéren, miután leszálltunk. Állítólag azért csinálnak ilyen rutinellenőrzéseket, mert kábítószert keresnek. Jó vicc, pont nálunk...
Na, de aztán minden jól alakult. Aznap, mikor leszálltunk a repülőről Christchurch nevű városban, ott is aludtunk egy hostelben. Nem is csináltunk mást, csak aludtunk egy jót. Másnap reggel nyolckor buszra ültünk, azaz jött értünk a szállásra az a busz, amit még otthonról lefoglaltunk, és a busszal öt órát utazva ideértünk Karitane-ba, ahol lakunk. Rhonda, a feleség jött értünk, később megjött Allan, a férj is. Kicsit beszélgettünk velük, és elfoglaltuk a szobánkat. Egy nem túl nagy, de szép szobánk van. Van benne egy ágy, két komódszerűség, egy nagy tükör, egy fotel, egy kis asztal és egy állólámpba. Az ablakok a kertre néznek, és a teraszról látjuk a helyi folyó torkolatát, ami az óceánba ömlik és az óceánt is. Kicsit beszélgettünk a házigazdákkal (egyelőre elég nehezen értjük őket, mert igen érdekes az új-zélandi akcentusuk), aztán elmentünk Allan-nel, mert délután öt amerikai turistát vitt ki élővilág túrára (innentől kezdve úgy írom majd, hogy wildlife túra) a nagy katamarán vitorlásával (összesen 20 ember fér el rajta). Jó volt nagyon, láttunk oroszlánfókákat tíz méterről, kis kék pingvineket úszni és rengeteg vízimadarat, többek között a világ legnagyobb albatroszát. Olyan gyönyörű volt a táj, hogy nem tudtunk betelni vele. Dimbes-dombos, sziklás a part, és csupa zöld minen. Sok kis öböl tagolja a partot, és vannak kis barlangok is, ahova be lehet evezni.
Képeket még nem csináltunk, de fogunk, és küldünk nektek. A vitorláson vacsoráztunk a turistákkal, nagyon finomat, kétféle halat, kolbászt, salátát, kenyeret és valami kukoricás röszti félét. A túra végére nagyon elfáradtunk, mert még nem állt át a szervezetünk az itteni időszámításra, úgyhogy gyorsan elmentünk aludni.
Ma reggel elmentünk sétálni a partra, most levelet írok nektek, délután pedig jön a mélyvíz, mert meghívtak bennünket családi karácsonyra, ami kicsit ugyan korán van, de nincs mit tenni, mennünk kell, hogy beilleszkedjünk...
Emese

Ahogy megérkeztünk a helyre (olyan mint a legszebb erdélyi hegyek rengeteg zöldel és sok birkával csak éppen itt a domb aljában ott az óceán..!) egyből elmentünk a házigazdával egyet vitorlázni, mert vitt egy esti útra pár turistát.
Szerintetek milyen érzés lehet az érkezés után pár órával, este 6kor, kihajózni egy 20!!! személyes katamarán vitorlással, 10 méterről nézni ahogy verekednek az oroszlánfókák, megismerni 3 új kormorán fajt (Spotted Shag, Stewart Island Shag, Litle Black Shag),látni költeni kanalasgémeket (spoonbills) látni felszállni a vízről a világ legnagyobb albatroszát, (szárnyfesztáv 3,5méter!!!, Royal Albatross) aztán még a hajón enni kétféle halat (Tarakik (ejts törki), Moki)...?
Eddig tart lent Emese levele. De mivel nem volt net 1 napig, most még tudok írni pár dolgot.
Tegnap
Reggel elmentünk kerülni egyet a település körül, megnéztük a 100m-re lévő folyótorkolatot láttunk megint madarakat (valamilyen gém:White faced Heron, valamilyen gázlómadarat: Oystercatcher és sok kanalasgémet (Spoonbill)

Vittük a házigazdák 3 kutyáját is: 1 begle és két labrador, 1 világos és 1 sötét barna...

Hát elég szép kis 1 órás séta volt érintve a folyó torkolatát, két öblöt az oceánpartot, közte 20 méter magas parti sziklafalakkal..

Séta után megjött a házigazda és hozott 10-12 db fél kilós rákot (common swimming crab vagy padling crab) amit egyből forróvízbe dobtunk és megmutatta, hogyan kell kivarázsolni belőle a nagyon édes húst.(egyébként aznap jó volt a fogás, 300kg-ot fogott Allan egy délelőtt ebből a szörnyből... Lett vagy egy kiló rákhúsunk amiből finom kaja készült az esti bulira. Hozott még egy nagy angolna szerű halat, amit 1 óra alatt megfüstölt szintén a bulira.. Ja séta közben szedtünk sok kis csigákat, amit megfőztünk és megettünk ropi helyett..

Aztán este egy családi karácsonyi vacsorára voltunk hivatalosak a háziasszonyunk Rhonda családjához egy farmra aminek a közepén állta a ház egy angol botanikuskert közepén 2-300 éves fákkal meg minden. A ház meg úgy volt berendezve mint egy 100 éves angol arisztokrata birtok... Szóval belecsöppentünk egy nagyon laza 50 fős családi buliba..

Ma reggel megvolt az első kajakozás. Barlangi tengeri kajak a pár km-re lévő nagy parti homokkő sziklák aljában...

Bementünk vagy öt barlangba kajakkal. a leghosszabb kb. 100m, cseppkőbarlangszerű néha nagyon szűk és szép hely.

Láttunk bent világítosszemű vízi rákokat, homokban ugráló rákokat (sandhopers), polipokat.

A madarakat már nem említem, de az a néhány oroszlánfóka tőlünk 2-3 méterre nem volt rossz...

Aztán visszafele vihar... Nagy buli volt benne visszaevezni...

Ezután kajakmosás, majd csodálkozás amikor a házigazdánk egyik fia, Bruck befutott a kikötőbe újabb kb 300kg rákkal.

Meg jött egy másik halász,nagyon sok nagy hallal. Csak a cápákat ismertük fel...

Délután meg beugrottunk a nagyvárosba, közbe megnéztük a világ legszebb öbleit, és voltunk egy helyi kajak boltban 3 ettünk fishandchips-et (egy kínai fishandchips-ezőnél)

Ja és még egy meglepetés mára: az már idáig is feltűnt, hogy nagyon jól főznek a háziak, de az új hír, hogy pár éva adták el az éttermüket ami egy fisendcsipszező volt és amivel megnyerték azt a versenyt, hogy az ország legjobb étterme.. Fénykorukban 30 alkalmazottal 6 tonna halat sütöttek per hó!!!!

Na mindegy majcsak lesz valahogy... Ha összeszorított fogakkal is de kibírjuk...

Zsolt