zöldség

Hogy ne csak mindig, vidám és könnyed dolgok legyenek, meg amúgy is az a házi feladatom, hogy cikkeket elemezzek, hát itt van egy nektek. Lehet, hogy magyarul is van hasonló, vagy pont ez, de én most épp angolul tanulok...
Ha valaki jobban szeretné eredetiben olvasni, akkor itt megtalálja.
Ha pedig van 6 percetek egy látványos filmre, akkor:

Bolygómentés számokkal
David MacKay
Professor of Physics, University of Cambridge

Amikor arról van szó, hogy mentsük meg a Földet, akkor minden kis segitség számít. Vagy mégsem?

Talán, ha mindannyian csak egy kicsit teszünk, akkor lehet, hogy csak egy kicsit érünk el. Az újságok és a tévé tele van hasznos tanácsokkal, hogy hogyan lehetünk „zöldebbek”. De honnan tudjuk, hogy mi az ami működik?

Ahogy ezen a héten említettem a BBC rádióadásában, amire szükségünk van, az nem más, mint egy egyszerű mértékegység.
Javaslom, hogy mérjük az energiát kilowatt-órában, és mérjük meg, hogy az egyes tevékenységek mennyi energiát fogyasztanak vagy termelnek kilowatt-órában naponta.

Egy kilowatt-óra (1kWh) az az energiamennyiség, amelyet egy 40 wattos hagyományos izzó fogyaszt 24 óra alatt. (és talán 10-15 penny-be kerül (15-20 US cent-be)). (Magyarországon talán 50Ft)

Az éledben maradásunkhoz szükséges kémiai energia, amit az elfogyasztott ételből nyerünk, kb.: 3 kWh naponta. Egy forró fürdőhöz kb.: 5 kWh energiát kell elfűtenünk. Egy átlagos autóval megtett 50 km-es úthoz kb.: 40 kWh energiára van szükségünk, üzemanyag formájában.

Összességében a Brit életforma (és bocsánatot kérek a nemzetközi olvasóktól, de a tanulmányom  Brit számokon alapszik) 125 kWh/nap/fő energiát használ el közlekedésre, fűtésre, termék-előállításra és elektromosság formájában.

Tehát nézzük meg a zöld életstílus , a költségek tükrében. Nos ezek közül néhány „szent tehén” nem tejel túl jól, néhány viszont nagyon hatékony.

Egyszerű egyéni  tettek

Íme két egyszerű intézkedés, az egyik haszontalan a másik nagyon hatékony.

Kihúzni a telefontöltőt, amikor épp nem használjuk csak egy gyenge gesztus, olyan mintha a Titanic-ból egy teáskanállal akarnánk kimerni a vizet.
A „húzd ki a telefontöltőt” széles körben terjesztése a „10 dolog amit megtehetsz” listán, helytelen mert félrevezeti az embereleket és eltereli a figyelmüket sokkal  hatékonyabb dolgokról, amit tehetnének.

Ezzel szemben, lecsavarni a termosztátot (melegebb éghajlaton a légkondicionálót)  az egyik leghatékonyabb tett, amit egy átlagember tehet az energiatakarékosság érdekében.
Minden egyes fok, amivel csökkented a fűtésedet, 10%-al csökkenti a fűtési költségeidet. És a legtöbb háztartásban valószínűleg a fűtés a legnagyobb energiafogyasztó, legalábbis Nagy-Britanniában.

Közlekedés, a számok tükrében

Amikor a közlekedésről van szó, egyből a „hidrogén alapú gazdaság” jut eszünkbe.
De ugyanakkor eszünkbe jutnak az elektromos autók is.
Az igazság az, hogy mai hidrogén meghajtású jármű egy „energia-katasztrófa”.
A hidrogén meghajtású autók legtöbb prototípusa, több energiát használ, mint azok a fosszilis-üzemanyaggal műküdő autók, amelyeket helyettesíteniük hivatottak. Egy átlagos autó Nagy-Britaniában 80 kWh energiát használ 100 km-en, a BNW Hydrogen 7 pedig 254 kWh-t.
Ezzel szemben az elektromos meghajtású autók prototípúsai sokkal hatékonyabbak. Tized annyi energiával is beérik: 20 kWh/100km vagy akár 6kWh/100km.

Még akkor is, ha az elektromos járművekhez használt energia a hagyományos foszilis tüzelésű erőművekből származik, az elektromos autók sokkal hatékonyabbak mint a benzin üzemű társaik. Ha pedig a jövőben az áramtermelőinket átállítjuk a hagyományos foszilisról valamilyen „zöldebb” energiát adóra, az elektromos autók egy mérföldel nyernek.

Fűtés, a számok tükrében

A kis-léptékű, kombinált fűtő és villamosenergia-termelő rendszerek egy másik fenyegető tévedés.
Igen, a kombinált fűtő és villamosenergia-termelő rendszerek (combined heat and power ,CHP) (azaz egyéni erőművek minden épületben helyi elegtromosság és fűtés előállítására) egy kicsit hatékonyabbak lehetnek, mint a hagyományos foszilis tüzelőanyag használat (nevezetesen, központosított erőművek és helyi kondenzációs kazánok).
De ezek a CHP rendszerek csak kb.: 7%-al hatékonyabbak és földgázt használnak, ami foszilis tüzelőanyag!

A jó hír az, van egy sokkal jobb módszer a helyi fűtésre: a hőszivattyúk.
A hőszivaggyúk un. back to front hűtőgépek. Elektromos áramot használva, hőt pumpálnak az épület belsejébe kívülről, a talajból vagy a levegőből.
A legjobb hőszivattyúkat mostanánban Japánban állítják elő. Ezek teljesítmény mutatója 4.9, ami azt jelenti, hogy 1kWh elektromos áram segítségével a hőszivattyú 4,9 kWh-nyi meleget biztosít forró levegő vagy forrró víz formályában.
Ez messze hatékonyabb módja a hő előállítsának mint egyszerűen csak magas minőségű kémiai anyagokat égetni, aminek a teljesítménymutatója csak 0.9.

Decentralizált villamosenergia-termelés a a számok tükrében

A tetőre szerelt micro szélturbinák az erőforrások tökéletes elvesztegetése.
Soha nem hozzák be az árukat. Egy tipikus 600W-os szélturbina egy tipikus tetőn Angliában csak 0,04 kWh energiát állít elő naponta, ez egy villanykörte energiájának egy huszada.
Ezzel szemben, a tetőre szerelt napenergiával működő vízmelegítők nagyon egyszerű szerkezetek, de mégis működnek. Ha a nap csak 30%-ban süt is, egy szerény 3 négyzetméteres panel képes előállítai egy átlagos család melegvíz szükségletének felét, kb.: 3.8 kWh/nap átlagosan.

Hát akkor honnan lehet elegendő energiánk a modern életstílushoz, foszilis tüzelőanyagok nélkül?

Egyéni akciókkal megtakaríthatunk 10%-ot itt és talán 40%-ot máshol, de ez nem lesz elég, hogy megszabaduljunk a foszilis tüzelőanyagokktól. Ha fel akarjuk számolni a fosszilis tüzelőanyagokat, biztosan növelnünk kell azt az energiamennyiséget is, amelyet a nem-fosszilis tüzelőanyag (üzemanyag) forrásokból nyerünk.

Még ha az elképzelhető leghatékonyabb intézkedésekkel és inteligensebb techológiákra való átálással a felére csökkentenénk az energiafogyasztásunkat, 125 kWh/nap/fő-ről 60kWh/nap/fő-re, akkor sem szabadna viccelnünk a kihívással, amit a szükséges maradék energia előállítása jelent.

Nagy-Britania pl. kaphatna összesen 60 kWh/nap/fő/ energiát egy szél erőmű telepből aminek a területe megegyezne Wales-éval (20767 négyzetkm, a ford.)(ami kb.: 20 kWh energiát szállítan per nap per fő) és  100 atomerőműből (ami kb.: 40 kWh energiát szállítan per nap per fő).

Nem vagyok szél vagy atomenergia hívő, csupán hívő matematikus.

Szükségünk van egy ésszerű energiatervre. Nem lesz könnyű, de nem lehetetlen.

the end

Pet(i)

Úgyvan ez, hogy aszongyák külföldön mindent ki kell próbálni, meg ugye  kultúrális különbségek, eltérő szokások satöbb. Meritt vanaki kutyát tart vanakimeg cápát. Akkor meg méne lehetne?! 
Kicsit még félős, ha nagy társaságba vagyunk, mer még gyerek (látszik a képen ugye) nade úgyegyébként nagyon jól viseli magát, szépen türelmessen vár amíg megfogom a vacsorát, aztán, hazaballagunk. 
Csak hogy a neve mi legyen, azt nemt'om.

Február 19-21. Nyaraltunk!

Nagyon sokat dolgoztunk már idáig, úgyhogy házigazdáink úgy határoztak, elvisznek bennünket egy hosszú hétvégére vitorlázni, hogy kicsit most már mi is ki tudjunk kapcsolódni… Pénteken indultunk Karitane-ből, úticélunk Oamaru volt, ahol vasárnap bor- és ételfesztivált rendeztek. A vitorlázás újabb élménnyel gazdagított bennünket, mert ez alkalommal Dusky delfineket láttunk a vízben, amelyek kicsit nagyobb testvérei a Hector delfineknek. Ők azok, akik kevésbé félénkek, és lehet velük úszni. A háromnapos kiruccanás igazi nyaralás volt forró nyári napokkal, úgyhogy nem átallottunk a jéghideg ÚZ-i óceánba neoprén ruha nélkül ugrálni a hajóról. Evésen-iváson, fürdésen kívül nem volt más dolgunk, elégedettek voltunk a semmittevéssel, nem nagyon akartuk elhagyni a vitorlást akkor sem, amikor házigazdáink partra szálltak várostnézni vagy vacsorázni. Jó volt nekünk a fedélzeten, valakinek egyébként is vigyázni kellett a hajóra…. :) A szürke órákat csak az törte meg, amikor felhúztuk egymást az árboc tetejére:  Zsolt nagyon élvezte, én visítottam, mint a fába szorult féreg! Nagyon magas volt…. :) A borfesztivál inkább egy rock koncertre hasonlított lelkes, de elég rossz zenészekkel, akik legalább nekem próbáltak a kedvemre tenni azzal,hogy U2-t játszottak, ha már Zsoltnál esélyük sem volt. És azért a kulináris élvezetekből sem maradtunk ki: végigjártuk az összes borászat pavilonját, és míg én kóstoltam, Zsolt fotózott Zsoltinak (to'd aza borászgyerek keletről vagyki aszerk.) , és beszélgetett a helyi borászokkal. Nekem tetszett ez a munkamegosztás. :)  Aztán ettünk német sültkolbászt savanyú káposztával (!), helyi  camamber sajtot rántva, rengeteg vaníliafagyit sok eperrel és csokis gofrit is! :)

Emese

 

a mi kis falunk

Zsolt fotózott a helyi horgászklubnak az éves rendezvényükön, a Karitane-ben megrendezett amatőr horgászversenyen, és azóta teljesen megváltozott az élete. Az emberek megállítják az utcán, hogy elmondják, milyen gyönyörűek a fotói, a gyerekek autogramért állnak sorba a házunk előtt, és a kislányok sikítanak, amikor reggel kilép az ajtón iskolába menet. A nagymamák lekváros buktával kedveskednek neki, amiért a nyugdíjas halász nagypapák a karosszékükből gyönyörködhetnek mostantól a motorcsónakjukról készített képben könnyező szemekkel.

Viccet félretéve, tényleg nagy az elismerés, nagyon tetszenek Zsolt képei a helyieknek. Kapott köszönőlevelet is a horgászklubtól, és eladtunk DVD-ket, 100 dollárt (már 140-et, a szerk.) kerestünk   rajtuk! :)

Emese

Február 18. Albatrosz-lesen

A Royal albatroszok a világ legnagyobb albatroszai (szárnyfesztávuk 3-3,5 méter), és az egyetlen albatrosz, amely nem csak szigeten fészkel, hanem mainland-en (kontinensen levő szárazföldön), ráadásul ennyire közel az emberi civilizációhoz. Az albatroszokra általában igaz, hogy életük 85%-át az óceánon töltik, csak tojásokat rakni jönnek a partra. A Royal albatrosz 3-5 éven keresztül nem is érint szárazföldet, hanem a déli féltekén repül körbe a kontinensek (Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Amerika) déli csücske alatt. Az Otago-félsziget végében (Taiaroa Head) létrehoztak egy rezervátumot számukra, ahol a kíváncsi emberek egészen közelről megfigyelhetik őket. Érdekesség, hogy nem a rezervátum volt meg előbb, hanem az albatroszok valamilyen oknál fogva maguktól választották a félszigetet fészkelőhelyül, utána határoztak az emberek úgy, hogy védett területet hoznak itt létre nekik. Régóta terveztük, hogy részt veszünk egy vezetett túrán itt, ma sor is került rá. Az egyórás túra első húsz percében a parkőr egy érdekes előadást tartott nekünk különféle szemléltetőeszközökkel és egy rövid videofilmmel, majd felsétáltunk az obszervatóriumba, ahol megcsodálhattuk ezeket a hatalmas tengeri madarakat repülés közben és a fészkeiken ücsörögve. Repülőtudományuk bámulatos: szinte alig mozgatják a szárnyaikat, mert ki tudják kapcsolni azokat úgy, hogy egyáltalán ne kelljen az izmaikat használniuk.
Emese

Shy és Buller's Albatross

                                                         

 

 

rákok

Legalábbis mi annak mondjuk ezeket is. Igazából mud crab. Ez az a kis 2-3cm-es ami a folyók torkolatában az árterületen él. Lyukat fúr magának a talajba és onnan jön elő ha semmi veszély. Elég sűrűn laknak, 20cm-re egymástól és ha valami mozgást érzékelnek (akár 10 méterről is észrevesznek), akkor egyszerre rohannak haza. Mozdulatlanul ülve aztán percek alatt megint óvatosan előbújnak és rengetegen lesznek. Fotózáskor vigyázni kell, csak nagyon lassú, kis mozdulatokat lehet tenni, hogy kinn maradjanak.Nem vagyok (még) rákszakértő, de már sokfélével találkoztam (ettem) ami nekünk csak rák, itt viszont crab, lobster, crayfish, prawn, shrimp (és ezeknek mindnek van még rengeteg nemzettsége is).

Zsolt

csigaforgató, a vicces madár

kanalasgémek

vörös-csőrű sirály gyerekek

apály

halat, vadat...

Egyik nap ez volt a vacsora. Kicsit segítek,három élőlény van a tányéron és az egyik a paradicsom.

osztálykép

Öt különböző szintfelmérő teszt, majd az utolsó napon a csoportok által bemutatott vicces műsor/ének/mondóka miegymás, és egy grillparti zárta az első, 6 hetes angol kurzust, úgy hogy itt az ideje megemlékezni az osztálytársakról. Majdnem mindenki itt van kivéve egy szaud-arábiai srácot aki ritkán járt és egy dubai lányt Lolwa-t, akinek a "vallása" nem engedi a fényképezkedést.Ja és persze csoportképen középen Catherine a tanítónéni.

Február 15. Nehéz ez a matrózélet!

Ma nem volt ügyfelünk, úgyhogy a vitorlást takarítottuk Zsolttal Port Chalmers kikötőben. Nagyon nehéz volt, sajnáltuk is magunkat, amikor az ebédszünetben a napsütésben, a kék vízen ringatózva eszegettük-iszogattuk a sült halat és sült csirkét kólával, majd a fedélzeten kiterített matracon elnyúlva fojtottuk le az ebédet az eddig életünkben evett legfinomabb joghurttal. :-) Takarítás után pedig erős és állandó hátszélben vitorlázunk vissza Karitane-be, és szinte végig én vezettem, Allan csak sörözött. :-) Élvezetes volt a nagy vitorlással a hullámokat meglovagolni!

Emese

Február 14. Megjöttek a delfinek!

Már eddig is nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, amiért annyi különleges élőlénnyel találkoztunk itt Új-Zélandon, a mai nap mégis felül tudta múlni az eddigieket. A ma esti vitorlástúrán az összes tengerlakó úgy határozott, hogy megmutatja magát nekünk. A kis kék pingvinek (blue penguin) olyan közel ringatóztak a hajónkhoz, hogy láthattuk tollazatuk gyönyörű zöldeskék színét a lemenő nap fényében. Egy hatalmas oroszlánfóka többször körbeúszta a vitorlásunkat, hogy jól megfigyelhessük elképesztő méreteit, és közben kíváncsian tekingetett nagy szemével ránk. Az ÚZ-i fókáknak is éppen a mi vitorlásunk közelében támadt kedve az óceánban lubickolni, az albatroszokról pedig már nem is beszélek. Kezdtünk telítődni az élményekkel, mikor Allan elkiáltotta magát, hogy “Delfinek jobbra!” Éppen Zsolt vezette a katamaránt, de Allan átvette tőle, hogy láthassa ő is a delfineket. A hajó oldalához futottunk, és megpillantottunk egy csomó kis Hektor delfint (Hector’s Dolphin) fel-le ugrándozn a vízből, és hihetetlen sebességel úszni a hajónkkal. A Hektor delfin a világ legkisebb delfine, és csodálatos mintázata van. Nem győztünk betelni a látványukkal. Zsolt és két vendég gyorsan neoprén ruhát is öltöttek, maszkot és pipát ragadtak, és beugrottak a vízbe, hogy ússzanak velük. De ezek a delfinek félénkebbek rokonaiknál, a Dusky delfineknél, és az úszók felé közelítve mindig leúsztak a mélybe, úgyhogy Zsolt inkább visszamászott a fedélzetre, és a hajó orrában feküdve bámultuk őket. Nem kétséges, hogy élvezték azt, hogy a hajó orra előtt, alatt, mellett úszkálta oda-vissza, játék volt ez a javából!

Emese

Február 12. Road trip és kék pingvinek

Reggel még nem lehetett látni, hogy egész nap esni fog vagy jobbra fordul az idő, ezért úgy határoztunk, hogy autózni megyünk kicsit északra tőlünk. Oamaru városban megálltunk, és vettünk jegyet az esti “pingvinlesre”, majd tovább autóztunk a 83-as úton a szárazföld belseje felé. Utunkon megálltunk az “Elephant Rocks” (Elefánt sziklák) –nál, ettünk egy rossz pizzát a Waitaki-tónál (Lake Waitaki) (el is határoztuk, hogy innentől kezdve nem próbálkozunk más étellel, kizárólag fish and chips”-et eszünk), körbeautóztunk az  Aviemore-tó körüli nagyon szép és nyugalmas úton, sétáltunk egyet egy a “Deep Stream” nevű szurdokban, és láttunk egy monumentális méretű gátat.

A nap fénypontja mégis a pingvin-nézés volt. A kék pingvinek (blue penguin) a világon a legkisebb pingvinek, hasuk fehér, hátuk kékeszöld színben pompázik. Méretei: 25 cm és 1 kg. Egész nap az óceánon kutatnak táplálék után, csak kicsivel sötétedés előtt úsznak ki a partra a fészkükhöz, illetve kicsinyeiket megetetni. 

Minden évben ugyanazon a partszakaszon fészkelnek, mert szeretik a már jól bevált, biztonságos partokat. Oamaru-ban van egy partszakasz, amely egy nagyszámú kék pingvin kolónia fészkelőhelye. Az ÚZ-i Nemzeti Park Szövetség védi a ragadozóktól a területet, és mesterséges fészkeket épített itt a pingvineknek, amelyeket azok nagyon szeretnek, mert nem omlanak össze, mint azok, amiket ők építenek a földbe. :-) Egy lelátóról meg lehet figyelni a partra érkezésüket minden este. Mi is szemtanúi lehettünk kb. 150 pingvin hazaérkezésének. Kisebb csoportokban úsztak partra, majd bukdácsoltak felfelé a sziklákon. A vízszintes területre érve kicsit várakoztak (hűtötték magukat, és várták, hogy tiszta legyen a levegő), majd mikor az első kis pingvin megtette az első pár lépést, az egész csapat elkezdett rohanni a fészkek felé, és úgy tűnt, mindegyik meg is találta a sajátját. :-)

Emese

madarak