Január 30. Magyarok a Masters Games-en

Új-Zélandon az emberek sportosak. A legtöbb ember mozog valamit, és nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is. A “Masters Games New Zealand” egy kis olimpia, ahol nyolcvan különböző sportágban versenyezhetnek a harminc év felettiek. 2010-ben Dunedin ad otthont a sporteseménynek, amely ma kezdődött, és egy héten keresztül fog tartani. 6000 versenyző regisztrált a versenyekre, 16 országból (legtöbben Ausztráliából jöttek).
Mi is beneveztünk a 10 km-es síkvízi kajakversenyre már egy hónappal ezelőtt, hogy Magyarország is képviselve legyen a játékokon. Allan kölcsönkért egy surfski-hez hasonló kajakot egy ismerősétől nekünk, ebben próbáltunk kicsit készülni a versenyre a folyón evezgetve.
A Masters Games kajakverseny szervezője szerzett nekünk két versenykajakot, amelyet itt multisport kajaknak neveznek, és sok mindenben különbözik egy K1-től: stabilabb, sokkal magasabb a beülő előtti rész a hullámok miatt, kényelmesebb az ülése, és sokkal kisebb a súlya (cserébe viszont olyan érzés, mintha egy papírhajóban ülnél). A verseny helyszíne az Otago-i öböl, ami egy óriási öböl, de azért az óceán, vagyis tudnak kellemetlen hullámok lenni, ha rossz az időd. A verseny előtti napon, azaz tegnap este elmentünk a Vauxhall Yacht Club-ba kipróbálni a kajakokat. Jó kis kajakokat kaptunk, Zsolt egy JKK Total Eclipse nevűt, ami stabilabb, mint egy K1, de sokkal gyorsabb, mint egy otthoni portya, én pedig egy Sissons Defender-t, ami egy kicsit borulékonyabb, de gyorsabb kajak, mint az Eclipse. Egyedül beülni ezekbe a multisport kajakokba nem egyszerű, olyan szűk a beülőjük, én nem is tudtam Zsolt segítsége nélkül. Én először a lábtámaszt sem értem el a hajómban, és sokáig úgy tűnt, hogy nem tudjuk átállítani, de majdnem háromnegyed óra különféle módszerrel való próbálkozás után Morris, a szervező bácsi hozott egy kalapácsot, és megoldotta. Jó nagy hullámok voltak az öbölben, Zsoltnak és nekem is le kellett néhányszor támasztanunk a vízen a kajakok próbálgatása közben, de azért elég stabilnak éreztük magunkat ahhoz, hogy bármilyen időben túléljük a versenyt.

De szerencsére ma reggel, amikor a yacht club-ba érkeztünk, szinte teljes volt a szélcsend. Már kezdtek gyülekezni a különböző korú kajakosok, a legkülönbözőbb kajakokkal: tengeri kajakokkal, portyaszerű kajakokkal, surfski-kel, multisport kajakokkal és volt két K1 is a mezőnyben. Két ausztrál és mi alkottuk a nemzetközi mezőnyt, a légkör nagyon családias volt, rajtunk kívül szinte mindenki ismerte a másikat. Sokan szóba elegyedtek velünk, és kérdezgettek bennünket arról, hogy hogyan kerültünk ide. Megismertünk egy ausztrál kajakos fickót is, akinek kajak iskolája van Sydney-ben, és nem mellesleg meghívott bennünket, hogy ha arra járunk, lakjunk nála, és elvisz bennünket majd ott kajakozni. Még nem tudja, hogy fogunk arra járni, mikor megyünk hazafelé. :)
9 órakor rajtoltak az 1000 méteres futamok. Erre eredetileg mi nem neveztünk, de engem meggyőzött Morris, hogy induljak el ezen is, Zsolt inkább a parton maradt fényképezni. Jó  buli volt, már nem is emlékszem, hogy mikor versenyeztem utoljára kajakban. Igaz, hogy a női mezőny csak négy nőből állt, azért örültem, hogy nyertem az 1000 méteren, és annak is, hogy tetszett a kajak, jó volt benne evezni. A rövidtáv és a hosszútávú verseny között eredetileg lett volna egy óra, de a szervezők féltek attól, hogy erősödni fog a szél, ezért a résztvevők beleegyezésével előrehozták a startot, és 10 órakor elstartolt a 10 km-es mezőny, mindenki együtt, fiúk-lányok, az összes korosztály. Mi Zsolttal egymás mellé álltunk be a ratjhoz, és azt terveztük, hogy együtt is evezünk végig. Mivel a rajtot érdemes megnyomni hosszútávú versenyen is, hogy ne kelljen a tömegben evezni, vagy éppen mások dobott vizén, mi is csináltunk egy jó rajtot. A legjobb három fickó rögtön az elején elment tőlünk, és még egy negyedik, ők elég gyorsak voltak. Aztán következünk mi, majd a mezőny többi része. A 10 kilométert két körben kellett teljesíteni bójákat megkerülve. Sokszor tekintgettük hátra, de a helyünket az elejétől a végéig megtartottuk. Felváltva vezettünk (eveztünk elől), és vizeztünk egymáson. (A vizezés azt jelenti, hogy “beülsz” a másik oldalhullámára, ahol sokkal könnyebb evezni, mert visz az elől haladó kajak hulláma). Mindketten nagyon élveztük a kajakunkat és az evezést, és mindketten aranyérmet nyertünk a korosztályunkban, úgyhogy kaptunk szép Új-Zéland-i érmeket! :)
Minden résztvevő jó erőben volt, jó időn belül leevezték ezt a hosszú távot, ami szerintem szép teljesítmény, főleg az idősebbektől (volt 70 feletti résztvevő is), és azoktól, akik tengeri kajakban nyomták végig. De a legfontosabb az volt, hogy látszólag mindenki nagyon jól érezte magát, és örült, hogy versenyezhetett, mozoghatott.
Az éremátadás utántól az esti Masters Games megnyitóünnepségig még sok időnk volt, úgyhogy elnéztünk egy súlyemelőversenyre, ahol Zsolt nem volt elragadtatva a súlyemelő nagyiktól, akik úgy buzdították egymást, hogy “You can do it, Tiger!”, aztán ebédeltünk a kedvenc ázsiai éttermünkben, kávéztunk az én kedvenc kávézómban, a Starbucks-ban, majd pokrócon olvasgattunk a múzeum előtti parkban, mígnem eljött a 19 óra, és mennünk kellett a felvonulásra.

A felvonuláson minden sportoló a sportágát jelző tábla mögött masírozott be a versenyközpontban felállított nagy sátorba, ahol régi sportolók és városi elöljárók mondtak beszédet. Itt láttuk, hogy igencsak fiatalnak számítunk a résztvevők között, bár az alsó korhatár 30 év a Játékokon, a 40 év felettiek voltak a legtöbben, és sok még idősebb. Nagyon tetszik, hogy itt ilyen eseményekkel az idősebbeknek is adnak lehetőséget a versenyzésre, és így motivációt a mindennapi sportolásra, és hogy ilyen sokan sportolnak szüleink és nagyszüleink korosztályában. Anyukámnak is tetszene, az biztos! Majd rendezek neki egy “Masters Games”-et Magyarországon, hogy el tudjon indulni kajakversenyen! :)
(az összes kép a kajakversenyről ITT VAN.)
Emese