2010. május 2., vasárnap

Hangi – Bográcsozás maori módra

Új-zélandi barátaink mindent megtesznek azért, hogy minél több helyi dolgot kipróbáljunk, mielőtt búcsút mondunk az országnak. Amikor Allan öccse, Graham, megtudta, hogy még nem ettünk hangi ételt, szervezett nekünk egy hangi estét. A hangi az a mód, ahogyan a maori emberek hagyományos készítették el az ételeiket: egy földbe ásott gödörbe tették a különböző húsokat és zöldségeket forró kövekkel együtt, majd földdel fedték le a gödröt. A tiszteletünkre rendezett hangi estén Graham volt a “hangi mester”, akinek a szerepe hasonló a mi bográcsozásainkon a “főszakács” szerepéhez: amikor az elfogyasztott alkohol hatására egyre több az önkéntes szakértő, és mindenki másképp keverné-fűszerezné az ételet, akkor az ő szava a döntő. Graham igyekezett a lehető legtöbb dolgot a hagyományoknak megfelelően csinálni, hogy teljes legyen számunkra az élmény. Kezdetnek fel kellett ásni a gyepet Allan-ék kertjében (Allan szerint: “mindent a magyarok kedvéért” :), majd a kiásott gödröt lefedték nagy fahasábokkal és vasdarabokkal (utóbbi XX. századi újítás). Amikor a fák elégtek és vasak felforrósodtak, a parazsat kilapátolták a gödörből, a vasakat pedig otthagyták az alján. Csirkét, disznót, tököt, káposztát és burgonyát tettek káposztalevelekre egy flax-szel (len) körbefont kosárba, azt pedig a gödörbe helyezték, és elföldelték. Ezután már csak néhány órát kellett várni, hogy megfőjön az étel. Furcsa volt a “friss sírhalom” kinézetű tűzhely mellett üldögélni, az pedig egyenesen érthetetlen volt számunkra, hogy a gödörből kilapátolt jó kis parázson miért nem sütöttünk legalábbis addig szalonnát. Lehet, hogy azért, mert akkor Új-zélandi barátaink rájöttek volna, hogy kár a sok hűhóért, a majdnem semmilyen ízű hangi ételeknél ezerszer jobb egy jó kis sült szalonna és szalonnazsírral átitatott kenyér paradicsommal. :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése