18 éven aluliaknak igen, anyukámnak nem… :)
Reggel tíz óra körül egy apuka és kilencéves kisfia érdeklőtött telefonon, hogy mikor tudnánk őket elvinni kajakkal a barlangokhoz. Arra számítottam, hogy Allan azt mondja nekik, hogy valamikor délután, mert tudtam, hogy ma 11 órakor lesz dagály, amikor is nem lehet bemenni a barlangokba, egyedül a Pink Cathedral nevűbe, de magas vízállásnál abban sem olyan jó evezni, mert közel van a barlang mennyezete és a két oldala. Számításommal ellentétben azonban Allan azt mondta az érdeklődőknek, hogy most azonnal el tudjuk vinni őket a túrára. Kicsit meglepődtem, de gondoltam, hogy ő tudja, gyorsan összeszedtem magamat és a felszerelést, és már lent is voltam a csónakháznál, ahol Peter és fia, Villiam már vártak rám. Felpakoltuk a kajakokat a vontára, bepakoltuk a felszerelést a buszba, és tíz perc múlva már Wakaiti homokos tengerpartján öltöztünk be a túrához. (Azért visszük át az ügyfeleket kisbusszal a csónakházból Waikaiti Beach-re, mert ha a csónakházból indulnánk, elfáradnának, mire a barlangokhoz érnénk, onnan viszont már nem kell sokat evezni hozzájuk.) Peter és William Auckland-ből jöttek, Karitane-ben nyaralnak, és már régóta szerették volna megnézni a Matanaka barlangokat. Ma reggel nagyon szép időnk volt, nem fújt a szél, sütött a nap. A vízreszállás simán ment, és teljesen nyugodt tengeren eveztünk a sziklás part mellett kifelé a tengerre, egészen a sarokig, ahol balra fordultunk a barlangok felé. A sarkon túl már nagyobb hullámok fogadtak bennünket, a Pink Cathedral-t elérve pedig azt láttam, hogy elég nagy hullámok tartanak a barlang bejárata felé az óceán felől, és a magas vízszint miatt elég kicsi a barlang bejárata. Ha tapasztaltabb vagyok, akkor már ennél a pontnál azt mondtam volna, hogy ma sajnos nem tudunk bemenni a barlangba, de mivel nem vagyok az, és Allan reggel azzal indított el, hogy a Pink Cathedral-ba be tudunk menni ilyen időben, ezért azt mondtam kis csapatomnak, hogy várjanak meg a nyílt vízen, míg megnézem, hogy biztonságos-e nekik a bemenetel. Teszteltem a hullámokat, és úgy döntöttem, hogy túl nagyok ahhoz, hogy bevigyem őket. Ezért kicsit továbbeveztünk, mondván, hogy a visszafelé úton teszek majd még egy próbát, hátha… Na, ezt nem kellett volna. A barlang bejárata előtt kb. ötven méterre felkapott egy jó nagy hullám, és nagy erővel sodort a bejárat felé. Éreztem, hogy itt most gond lesz. :-) Gond is lett, mert közvetlen a bejárat előtt beborultam. A napszemüvegem, a vízálló fényképezőgép és az egyik lámpa rögtön elúszott (mert nem tettem be őket a kajak vízálló részébe), de a nagy hullámzásban nem is törődtem velük, inkább a lapátomat próbáltam elérni, hátha szükség lesz még rá. Már ez a művelet sem volt könnyű, de szerencsére el tudtam kapni a lapátomat, mielőtt besodródott volna a barlangba, de aztán jött a fekete leves, mert a hullámzás nem gyengült, én pedig csak kapaszkodtam a kajakomba, és fogalmam sem volt, hogy hogyan fogok kijutni a nyílt vízre. A hullámok a kajakkal együtt folyamatosan visszadobtak a barlang felé. Nehéz megmondani ilyenkor, hogy mekkora hullámokkal próbáltam szembeúszni, de közvetlen a bejáratnál másfél-két méteresek lehettek. Valahogyan aztán mégis sikerült kicsit kijebb úsznom, ahol már kisebbek voltak a hullámok, és vissza tudtam mászni a kajakomba, ami teljesen tele volt vízzel (kb. 5 cm-re volt a víz a beülő peremétől). Mindeközben ügyfeleim a nyílt vízen teljes nyugalomban vártak rám, később elmesélték, hogy nem tudták mi történik, de azt látták, hogy megyek-megyek a barlang felé, aztán eltűnök. Még szerencse, hogy követték az utasításomat, és kint vártak, nem jöttek utánam. Próbáltam vicceskedni, hogy akkor most megmutatom nekik a mentési technikát, hogy hogyan kell a vízen segíteni kiönteni a felborult kajakból a vizet. Szerencsére jól érezték magukat, vették a lapot. Innentől már nem történ semmi egészen a partraszállásig. De mivel ez egy ilyen nap volt, azért még sikerült a hátsókerék-meghajtású kisbuszt belesüllyesztenem vontástul a parton a homokba annyira, hogy csak két arrafelé sétáló segítségével tudtuk kihúzni. Hazafelé úton azért jó kedvünk volt, feltehetően azért, hogy túléltük. :)
Reggel tíz óra körül egy apuka és kilencéves kisfia érdeklőtött telefonon, hogy mikor tudnánk őket elvinni kajakkal a barlangokhoz. Arra számítottam, hogy Allan azt mondja nekik, hogy valamikor délután, mert tudtam, hogy ma 11 órakor lesz dagály, amikor is nem lehet bemenni a barlangokba, egyedül a Pink Cathedral nevűbe, de magas vízállásnál abban sem olyan jó evezni, mert közel van a barlang mennyezete és a két oldala. Számításommal ellentétben azonban Allan azt mondta az érdeklődőknek, hogy most azonnal el tudjuk vinni őket a túrára. Kicsit meglepődtem, de gondoltam, hogy ő tudja, gyorsan összeszedtem magamat és a felszerelést, és már lent is voltam a csónakháznál, ahol Peter és fia, Villiam már vártak rám. Felpakoltuk a kajakokat a vontára, bepakoltuk a felszerelést a buszba, és tíz perc múlva már Wakaiti homokos tengerpartján öltöztünk be a túrához. (Azért visszük át az ügyfeleket kisbusszal a csónakházból Waikaiti Beach-re, mert ha a csónakházból indulnánk, elfáradnának, mire a barlangokhoz érnénk, onnan viszont már nem kell sokat evezni hozzájuk.) Peter és William Auckland-ből jöttek, Karitane-ben nyaralnak, és már régóta szerették volna megnézni a Matanaka barlangokat. Ma reggel nagyon szép időnk volt, nem fújt a szél, sütött a nap. A vízreszállás simán ment, és teljesen nyugodt tengeren eveztünk a sziklás part mellett kifelé a tengerre, egészen a sarokig, ahol balra fordultunk a barlangok felé. A sarkon túl már nagyobb hullámok fogadtak bennünket, a Pink Cathedral-t elérve pedig azt láttam, hogy elég nagy hullámok tartanak a barlang bejárata felé az óceán felől, és a magas vízszint miatt elég kicsi a barlang bejárata. Ha tapasztaltabb vagyok, akkor már ennél a pontnál azt mondtam volna, hogy ma sajnos nem tudunk bemenni a barlangba, de mivel nem vagyok az, és Allan reggel azzal indított el, hogy a Pink Cathedral-ba be tudunk menni ilyen időben, ezért azt mondtam kis csapatomnak, hogy várjanak meg a nyílt vízen, míg megnézem, hogy biztonságos-e nekik a bemenetel. Teszteltem a hullámokat, és úgy döntöttem, hogy túl nagyok ahhoz, hogy bevigyem őket. Ezért kicsit továbbeveztünk, mondván, hogy a visszafelé úton teszek majd még egy próbát, hátha… Na, ezt nem kellett volna. A barlang bejárata előtt kb. ötven méterre felkapott egy jó nagy hullám, és nagy erővel sodort a bejárat felé. Éreztem, hogy itt most gond lesz. :-) Gond is lett, mert közvetlen a bejárat előtt beborultam. A napszemüvegem, a vízálló fényképezőgép és az egyik lámpa rögtön elúszott (mert nem tettem be őket a kajak vízálló részébe), de a nagy hullámzásban nem is törődtem velük, inkább a lapátomat próbáltam elérni, hátha szükség lesz még rá. Már ez a művelet sem volt könnyű, de szerencsére el tudtam kapni a lapátomat, mielőtt besodródott volna a barlangba, de aztán jött a fekete leves, mert a hullámzás nem gyengült, én pedig csak kapaszkodtam a kajakomba, és fogalmam sem volt, hogy hogyan fogok kijutni a nyílt vízre. A hullámok a kajakkal együtt folyamatosan visszadobtak a barlang felé. Nehéz megmondani ilyenkor, hogy mekkora hullámokkal próbáltam szembeúszni, de közvetlen a bejáratnál másfél-két méteresek lehettek. Valahogyan aztán mégis sikerült kicsit kijebb úsznom, ahol már kisebbek voltak a hullámok, és vissza tudtam mászni a kajakomba, ami teljesen tele volt vízzel (kb. 5 cm-re volt a víz a beülő peremétől). Mindeközben ügyfeleim a nyílt vízen teljes nyugalomban vártak rám, később elmesélték, hogy nem tudták mi történik, de azt látták, hogy megyek-megyek a barlang felé, aztán eltűnök. Még szerencse, hogy követték az utasításomat, és kint vártak, nem jöttek utánam. Próbáltam vicceskedni, hogy akkor most megmutatom nekik a mentési technikát, hogy hogyan kell a vízen segíteni kiönteni a felborult kajakból a vizet. Szerencsére jól érezték magukat, vették a lapot. Innentől már nem történ semmi egészen a partraszállásig. De mivel ez egy ilyen nap volt, azért még sikerült a hátsókerék-meghajtású kisbuszt belesüllyesztenem vontástul a parton a homokba annyira, hogy csak két arrafelé sétáló segítségével tudtuk kihúzni. Hazafelé úton azért jó kedvünk volt, feltehetően azért, hogy túléltük. :)
oppááá, azért vigyázzatok magatokra!
VálaszTörlésne törjétek magatokat az izgalmas blogbejegyzések miatt! :)