Január 27. Az egyik legjobb szülinapom! :-)

Még ki sem nyitottam a szememet ma reggel, Zsolttól kaptam boldog szülinapot és szülinapi ajándékot! Nagyon örültem neki, mert két olyan ajándékot kaptam, amit nagyon szerettem volna. Remélem, most már kíváncsiak vagytok… :) Kaptam egy nagyon szép könyvet Új-Zéland történelméről egészen a Maori kezdetektől napjainkig és egy Starbucks-os zöld termoszpoharat, ami újrahasznosított anyagokból készült, és amiben nagyon jól lehet forró csokit, teát vagy kávét szürcsölgetni hűvös napokon a csónakházban vagy utazás közben vagy majd otthon a tréningek felé tartva hajnalban a kocsiban. :)
A szülinapom alkalmával gyönyörűen sütött egész nap a nap, forró csokit iszogatva múlattam az időt a csónakháznál, és kajakokat adtam ki bérbe. William és Peter nem adták fel, és szerettek volna ma délután is egy próbát tenni a barlangoknál, de Allan azt mondta, hogy ma délután nem lehet odamenni. Ezt már megint nem értettem, mert az időjárás-előrejelzés nagyon jó időt mondott, kérdeztem is Allan-t, hogy hallgatta-e reggel az előrejelzést, de miután azt a választ kaptam, hogy nem hallgatta, “ But I can read the weather”, vagyis ő ismeri az időjárást, annyiban hagytam a dolgot.
Öt óra körül még mindig hétágra sütött a nap, amikor Allan megjelent a csónakháznál, és villámgyorsan elkezdett elpakolni. Ezt megint furcsáltam kicsit, de nem kérdezősködtem, mert már egészen jól alkalmazkodtam az itteni mentalitáshoz. Új-Zélandon nem idegesíted magadat azon, ha éppen nem érted, hogy mi miért történik, vagy nem tudod, hogy mi fog következni, csak vállat vonsz, és csinálod, amit kell vagy ami jól esik. Ezt tettem akkor is, amikor Zsolt hazaérkezett Rhonda-val, és azt mondta, hogy ha melegem van, zuhanyozzak le, de ha nincs melegem, akkor is. :-) Az azért már gyanús volt, hogy mindenki nagyon hamar szép ruhába öltözött, és nekem is szép ruhát kellett felvennem. Az már biztos volt, hogy megyünk valahova. Az autóban Zsoltot hiába faggattam, hogy hova megyünk, azt mondta, hogy meglepetés. De egyszer minden meglepetésre fény derül szerencsére: Moeraki-ban szálltunk ki az autóból a Fleur Étteremnél, ami egy nagyon híres sea food (tengeri kajás) étterem az óceánparton. Nem elegáns, nem csillogó, de egy nagyon-nagyon hangulatos étterem egy régi farm épületből átalakítva, fa külsővel és belsővel és egy nagy terasszal, aminek szintén hajópadló az alja, a korlátján pedig egy régi kormánykerék figyel a távolba. A hely sajátos hangulatát emellett az adja, hogy a vendégek között igazi halászemberek és jöttment turisták is vannak, a mellett levő öbölben pedig kisebb-nagyobb halászhajók ringatóznak a vízen, míg a sirályok szokásos módon rikoltoznak-veszekednek, és várják, hátha hozzájutnak valamilyen finom falathoz. Természetesen ebben az étteremben tengeri ételeket eszik mindenki, eszedbe sem jut rántotthúst rendelni, de elég furcsán is nézne rád a pincérnő. Mi előételnek tengeri madarat (muttonbird)-t ettünk, aminek az ize aligha fogható bármihez is, amit eddig ettünk. Az ízén kívül érdekes volt maga a tény is, hogy tengeri madarat eszünk, viccelődtünk is Zsolttal, hogy a desszert majd albatrosz lesz. Második fogásként én egy hatalmas tál forró levesszerű valamit kaptam, ami tele volt mindenféle tengeri herkentyűvel: háromféle kagylóval (cockle, green mussel,callop), csigával, hallal, maori burgonyával és spenóttal (utóbbi nem olyan mint az otthoni spenót, csak hasonló). A kagylók és csigák házukkal együtt üldögéltek a levesemben, és nagyon szép kis kompozíciót alkottak, bár kevésbé néztek ki valami ehetőnek. Azért minden alkotóelemet megkóstoltam, még a csigát is kipiszkáltam a házából, és megettem. Na, azért nem leszek csigaevő, maradok a pizzánál. :)  Zsolt halat evett maori krumplival és hagymás-spenótos szósszal. Vacsora végén egy meglepetés szülinapi tortát is kaptam “Happy Birthday Emefe” felirattal. Gondoltam, hogy ez én lehetek. :) A szülinapi bulit azzal zártuk, hogy lesétáltunk az óceánpartra, és néztük, hogy milyen jó helyen vagyunk. Nagyon jó kis szülinap volt, köszönöm! :)
Emese