Ma reggel még mindig "gale warning (szélvihar figyelmeztetés) volt, 35 csomós (kb. 55 km/h) szél és legalább kétméteres hullámok, úgyhogy kajakozás helyett csak kisétáltunk a partmenti sziklákhoz a hullámokat tanulmányozni. Még mindig elképzelhetetlennek tűnik számomra, hogy meg tudom tanulni az itteni időjárást és a hullámok viselkedését, de azért minden nap tanulunk valamit.
Este hatkor teltházas vitorlástúrát vittünk. Húsz vendég volt a fedélzeten (ez a maximum), Zsolt és én voltunk a segítők, Hellen most nem jött. Ott volt Allan egyik fia, Brock, aki apukájához hasonlóan halász, és ő fogja továbbvinni a rákhalász business-t a családban. Ez a túra is egy karácsonyi céges vitorlástúra volt, hasonlóan az előzőhöz, de azért a fiatalokat érdekelték a chips-en és sörön kívül a parton heverésző fókák és körülöttünk elrepülő albatroszok is. Bár számukra a nap fénypontja mégis leginkább az volt, amikor egyesével felhúztuk őket az árbóc tetejére. Számomra pedig az, hogy visszafelé én vezettem a katamaránt. Hupsz, nem hiszitek? :) Pedig igaz! Egy óvatlan pillanatban Brock megkérdezte, hogy szeretném-e vezetni a vitorlást, mire mondtam, hogy OOKÉÉÉ…… Egy gyorstalpaló vitorlásvezető tanfolyamon elmondta, hogy mindig a piros, négyszög tetejű bóják legyenek a bal oldalamon, a zöld, háromszög tetejűek pedig a jobb oldalamon. Csak egyszer rontottam el… :) A képen láthatjátok, hogy mennyire magabiztos voltam… :)Emese
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése